Műfaj: Dráma, thriller, krimi

Korhatár: 16

Rendezte: Justine Triet

Írta: Justine Triet, Arthur Harari

Főbb szerepekben: Sandra Hüller, Swann Arlaud, Milo Machado-Graner

A szeptemberi hónap nem volt különösebben izgalmas megjelenések tekintetében. Éppen ezért a közelmúlt felhozatalából kerestünk bemutatásra érdemes filmet. Az idei Oscar-gála nyertesei közül a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjjal jutalmazott alkotásra esett a választásunk. Bár ebben a kategóriában elég erős kihívóként volt jelen az Előző életek is, de az Egy zuhanás anatómiája megérdemelt szakmai elismerésben részesült.

Sandra (Sandra Hüller) és Samuel (Samuel Theis) író házaspár, akik látássérült fiúkkal élnek az Alpokban. Miközben Sandrával éppen egy interjút készít diákja, Sam olyan hangosan hallgatja a zenét a padláson, hogy el kell halasztaniuk a beszélgetést. Röviddel ezt követően Daniel visszatér kutyájával tett sétájából, és holtan találja édesapját. Mivel a boncolás nem zárja ki egyértelműen az idegenkezűség tényét, Sandra a vádlottak padjára kerül. Fia vallomásának bizonytalan volta mellett még nyelvi akadályok is nehezítik a nyomozást.

Az Egy zuhanás anatómiája a tárgyalótermi drámák legszebb hagyományait eleveníti fel. Olyan klasszikusokra emlékeztet, mint a Vád tanúja (1957), a Ne bántsátok a feketerigót! (1962) vagy a Kramer Kontra Kramer (1979). Visszafogott vizualitású, a színészi játékra és párbeszédekre építő mű. A krimi műfajára jellemző nyomozás természetesen jelen van, de a szereplők személyes élettörténetei sokkal több időt kapnak. Messzemenőkig hiteles, jól megírt, összetett karaktereket láthatunk. A párbeszédek szintén rendkívül életszerűek. Fokozatosan ismerjük meg az ügy hátterét. A drámai feszültség finom adagolása, és a kapcsolati dinamika megjelenítése példaértékű írói, rendezői és színészi munka eredménye. A film reális képet fest az igazságszolgáltatás természetéről, ahol, különösen a jogi védelmet nyújtó személy számára az igazság ugyanolyan változó a képletben, mint az azzal ellentmondásban álló vagy éppen alátámasztó, de szubjektivitástól erősen torzult emlékek, és az objektív bizonyítékok.

A rengeteg pozitívum mellett sajnos biztosak vagyunk abban, hogy a film hossza sokakat el fog tántorítani. A maga 150 percével nem egy munka utáni, hétköznap esti, könnyed kikapcsolódás. Erre az alkotásra bizony rá kell szánni az időt, és nem biztos, hogy esetleg több részletben nézve ugyanolyan élményt nyújt. Mi is elég terjengősnek gondoljuk, de ötletünk sincs, hol kellett volna vágni belőle. Jó szívvel ajánljuk figyelmetekbe.

Ti láttátok a filmet? Mit gondoltatok róla? Írjátok meg kommentben. Ha tetszett a cikkünk, nyomjatok rá egy lájkot és osszátok meg másokkal is. Kövessétek a posztjainkat, mert hamarosan újra jelentkezünk az év egyik legjobban várt mozis premierjével. Ha pedig egy finom, filmnézős snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Fantasy, kaland, akció, dráma

Korhatár: 16

Rendezte: Charlotte Brändström, Louise Hooper

Írta: J. R. R. Tolkien művei nyomán Patrick McKay, John D. Payne, Jason Cahill, Gennifer Hutchinson, Helen Shang

Főbb szerepekben: Morfydd Clark, Charlie Vickers, Markella Kavenagh

Figyelem! A kritika a sorozat második évadának első 3 epizódjára vonatkozik.

A fantasy műfaja iránt rajongóknak nem kellett túl sokat várniuk ahhoz, hogy egy újabb sorozattal kedvezzenek nekik. Ugyanakkor mégsem arról van szó, hogy tucatjával öntik rájuk az egymástól meg sem különböztethető szériákat. Amíg a Trónok Harca a modern, realista, a brutalitás ábrázolásától sem visszariadó megközelítés képviselője, addig a Gyűrűk Ura inkább a klasszikus, meseszerű, idealizált megjelenítést választja. Mindkettőnek helye van a TV képernyőjén. Ezt azért éreztük fontosnak már az elején tisztázni, mert azt tapasztaltuk, hogy sokak szemében abból az okból esik más megítélés alá a két alkotás, mert önkéntelenül is egymáshoz mérik őket. Részünkről inkább örültünk annak, hogy augusztus utolsó hetében elrajtolt a Hatalom Gyűrűi második évada, és rögtön megnézhettük a három részes nyitányt.

Spoilermentes ajánlóval készültünk, ezért a történetről éppen csak annyit szándékozunk írni, amennyit az első évad ismeretében egyébként is tudtok, valamint, hogy segítsünk visszarázódni a sorozat eddigi eseményeibe. Továbbra is a másodkor idejében járunk. Halbrand, akinek valódi kilétére már fény derült, szövetségeseket keres, hogy Sauronként felemelkedhessen. A tündenép komoly döntésekre szánja el magát, miközben a három gyűrű már a birtokukban van. A titokzatos idegen pedig folytatja útját a gyaplábú Nori társaságában.

Igen, a látvány még mindig elképesztő, lehengerlő, és sorolhatnánk a különböző szuperlatívuszokat. Legyen bármilyen TV a nappaliban, a Hatalom Gyűrűi jól fog állni neki. Númenor pompája, vagy éppen Mordor zord pusztasága mind aprólékosan kidolgozott helyszínek, amelyek árasztják magukból a korábbi filmek hangulatát. Aki egy kifejezetten esztétikus tartalmat keres az otthoni mozizáshoz, felesleges tovább kutakodnia.

Bár érdekes dolgok zajlanak, de maga a történet nagyon lassan halad előre. Az első három epizód többnyire azzal telt, hogy a főbb szereplőket elhelyezték egy képzeletbeli sakktáblán, illetve felvezetésre kerültek történetszálak, amelyek bizonyára fontosak lesznek majd a jövőben. Kivételt képez maga Sauron, akiről az eddigiekhez képest jóval többet tudtunk meg. Egyértelműen ő került a jelenlegi évad előtérbe, de vele is főként az előzmények jobb megismerése miatt foglalkoztak. Galadriel azonban eléggé háttérbe szorult, és a legtöbb jelenetben tanácstalanul, korábbi hibáin rágódva téblábol. Persze az első évadban történtek miatt érthető a viselkedése, de aránytalanul sok időt szánnak a tépelődésére. Mégis, összességében ígéretes, amit eddig láttunk, de várjuk már, hogy igazán beinduljanak majd az események.

A Hatalom Gyűrűi továbbra is Tolkien hagyatékából inspirálódott széria, ami leginkább a karaktereken érhető tetten. Morális szempontból könnyen jellemezhető figurák, akik a jó és a rossz örök harcát testesítik meg. Az az érzésünk, hogy mára a legtöbb filmben, sorozatban a készítők tudatosan kerülik ezt a fajta romantizált jellemábrázolást, arra hivatkozva, hogy összetett személyiségű hősöket kívánnak alkotni. Számunkra viszont a gyermekkori meséket idézi, és jóleső érzéssel tölt el minket megtekintés közben. Ajánljuk azoknak, akik szívesen visszatérnének Középföldére, vagy csak egy hagyományos szellemiségű fantasyt keresnek.

Nektek hogy tetszett a sorozat premierje? Továbbra is nézni fogjátok? Várjuk véleményeiteket a kommentek között. Legyen szó filmekről vagy sorozatokról, az ősz folyamán is számíthattok ránk az aktuális megjelenések kapcsán. Ha pedig már csak egy finom snack hiányzik, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Folytatjuk kétrészes cikkünket, melyben Hans Zimmer munkásságából szemezgetünk, bemutatva nektek kedvenceinket. Ha esetleg még nem olvastad az előző részt, ezen a linken megteheted:

https://popz.com/hu/popz-kultura-hans-zimmer-valogatas-elso-resz/

Az előző írásunkban említettünk gyakori rendező-zeneszerző kooperációkat. A 2000-es évektől a német géniusz főként a csavaros történetvezetésű sci-fi filmjeivel, illetve a modernkori Batman trilógiájával világhírűvé vált Christopher Nolan alkotótársa lett. Előre bocsátjuk, hogy a jelenlegi választékban főként ennek az együttműködésnek a gyümölcsei kerülnek terítékre.

Sötét Lovag Trilógia (2005-2012)

Gotham igazságosztójának jóval sötétebb tónusú újra értelmezése masszív rajongó tábort tudhat magáénak. Nem csoda, hiszen Nolan érettebb hozzáállása újra komolyan vehetővé tette a denevérembert a rajongók és a széles publikum számára egyaránt. A három film közül nekünk egyértelműen a második rész, azaz a Sőtét Lovag filmzenéje a kedvencünk, de a többi epizódhoz is kiváló tételek készültek. Nem gondoltuk volna, hogy Danny Elfman munkájához méltó zenei anyag készülhet, de sikerült.

Eredet (2010)

Szokatlan helyszínű sci-fi filmekből tucatnyit találhatunk. Távoli, idegen bolygók, vízalatti civilizációk, vagy a mostanában felkapott, alternatív dimenziók már egyre kevésbé okoznak meglepetést. Éppen ezért formabontó elképzelés volt a cselekményt a tudatalatti, az álmok szintjeire helyezni. Az Eredet zene szempontjából is ritka példány, mivel az eredeti szerzemények mellett a felhasznált dalok is kiválóan érzékeltetik a valóság és a fantázia összemosódását. A fagott, harsona és kürt hangszerekre épülő dallamokat álmunkból felkeltve is felismernénk, és abban is biztosak vagyunk, hogy a film premierje óta Edith Piaff Non, Je Ne Regrette Rien című dalának népszerűségét is tovább emelte.

Csillagok között (2014)

Egy szó: orgona. Izgalmas alaphelyzetet mutatott be a Csillagok között, melyben az emberiség a pusztulásra ítélt Föld elhagyására készül, hogy új lakhelyet keressen magának ismeretlen galaxisokban. Ugyanakkor számunkra a film zenei oldala marad a legkiemelkedőbb. Nem tudjuk elfelejteni azt a mozis élményt, ahogyan elénk tárult a határtalan űr, és felhangzott Zimmer csodálatos, orgonára írt zenéje. A kozmoszt ilyen művészi erővel talán még sohasem érzékeltették nagyvásznon. Amikor hazaértünk a vetítésről, első dolgunk volt újra meghallgatni.

Dunkirk (2017)

Nolan első történelmi filmjének helyszínéül a II. világháború nyugati frontját választotta. 1940-ben a Harmadik Birodalom harapófogójába került francia-brit csapatok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az Atlanti-óceán partján. A nagybőgő és cselló mellett szinte elviselhetetlenségig fokozta a feszültséget az egész filmet végig kísérő, jellegzetes óraketyegés. Folyamatosan emlékeztetett minket az idő szorítására, és átélhetővé tette azt a kétségbeesettséget, amit a szövetségesek érezhettek a felmentősereg érkezésére várva.

Dűne (2021) & Dűne: Második rész (2024)

Dennis Villeneuve korunk nagy filmkészítő tehetsége, akinek régóta dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy megrendezhette Frank Herbert klasszikusát. Bár az 1984-es, David Lynch-féle változathoz máig felülmúlhatatlan filmzene készült, Zimmer nem okozott csalódást a legújabb szerzeményével sem. A kórusénekek alkalmazásával egy olyan hangzásvilágot alkotott, amely számunkra közel hozta a Fremen kultúrát. Sikerült zenei eszközökkel kifejezni az Arrakis vad, kérlelhetetlen természetét. Ha a kanadai rendező beváltja az ígéretét, és trilógiává bővíti saját adaptációját, akkor remélhetőleg a lezáráshoz is Zimmer szakértelmét kéri majd.

Közel negyven év filmes terméséből válogatva nekünk ez a tíz filmzene Hans Zimmer pályájának legjobbjai. Ez persze nem jelenti azt, hogy például a Fekete Eső (1989) a Miss Daisy sofőrje (1989) vagy a Tiszta románc (1993) nem lenne elismerésre méltó alkotói teljesítmény, de sajnos muszáj volt limitet szabnunk. Bámulatos, amikor a minőségi munka ilyen mennyiséggel párosul.

Hogy tetszett a listánk? Nektek melyek a személyes kedvenceitek? Írjátok meg kommentben! Ha szeretnétek még hasonló tartalmakat zeneszerzőkről, rendezőkről vagy színészekről, jelezzétek bátran. Hamarosan egy sorozat premierrel jelentkezünk. Addig is, ha egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Amikor egy filmmel vagy sorozattal kapcsolatban összegezzük meglátásainkat, akkor az adott alkotás három fő elemére összpontosítunk. Ezek a történet, a karakterek, és a látvány. Van azonban egy negyedik összetevő is, amelyről bár viszonylag kevés szó esik, alapvetően tudja meghatározni a filmélményt: nem más, mint a zene. Legyen szó eredeti szerzeményekről, vagy ismert dalok felhasználásáról, egy ügyes kézzel válogatott vagy kellő szakértelemmel megkomponált filmzene még abban az esetben is óriásit tud javítani az összhatáson, ha az említett alappillérek egyébként nem túl stabilak.

A filmipar legalább annyi nagyszerű zeneszerzőt adott a kultúránknak, mint rendezőt, forgatókönyvírót vagy színészt. Az sem ritka jelenség, hogy egyes direktorok ragaszkodnak bizonyos zeneszerzőkhöz, az adott film témájától függetlenül. A leghíresebb ilyen együttműködések többek között Sergio Leone és Ennio Morricone, Tim Burton és Danny Elfman, de például Steven Spielberg és George Lucas számára is John Williams volt a favorit.

Mostani cikkeinkkel korunk egyik leghíresebb, filmes körökben az egyik legelismertebb zeneszerzője, Hans Zimmer előtt szeretnénk tisztelegni. Az 1980-as évek óta alkotó művész rendkívül változatos munkásságot tudhat magáénak. Szerzett már zenét szívbe markoló drámának, őrült tempóval dübörgő akciófilmnek, de még elsősorban gyerekeknek szóló animációs filmnek is. Úgy döntöttünk, hogy ebből az óriási életműből két részletben tárjuk elétek azoknak a filmeknek a listáját, melyekhez a legjobb zenéket készítette. Fogadjátok szeretettel személyes kedvenceink listáját, időrendi sorrendben.

Esőember (1988)

A mester számára az első komoly áttörést Barry Levinson drámájához szerzett filmzene hozta meg. Dustin Hoffman és Tom Cruise lebilincselő játékát Zimmer nyugodt, de kimért tempójú dallamai kísérik. Hangzásvilága egyszerre hagyományos és modern, mivel a zongora és stíldob mellett elektronikus elemeket, szintetizátorok összjátékát tartalmazza. Egyedi, kivételes szerzemény, ami felejthetetlenné tette számunkra Raymond és Charlie utazását.

Az oroszlánkirály (1994)

Gyerekkorunk maradandó emléke marad Simba felnövéstörténete. Mai napig univerzális üzenetet képes megfogalmazni a hatalommal járó felelősséggel, a barátsággal és a félelmek legyőzésével kapcsolatban, ami a fiatal és idős közönség számára egyaránt befogadható. A zenei anyag magasztos, drámai és felemelő tételek gyűjteménye, mely tökéletes kíséretet nyújt a jelenetek számára.  Igazi érzelmi hullámvasút, mint maga az élet.

A szikla (1996)

Michael Bay korszakalkotó akciófilmje a 90-es évek legnagyobb sztárjait vonultatta fel: Ed Harris, Sean Connery és Nicolas Cage mind remekül szerepelnek ebben a rohamtempót diktáló alkotásban. A zene megint csak fantasztikus, amely felér egy adrenalin-lökettel. A lista készítése közben azonnal felidéződött bennünk. A műfaj kedvelőinek egyébként is bátran ajánljuk, a filmzene pedig még önmagában hallgatva is megállja a helyét.

Gladiátor (2000)

Egyre többet hallani Ridley Scott történelmi filmjének folytatásáról, idén novemberben pedig már a legnagyobb mozipremierek között tarthatjuk számon. A túlzás nélkül lehengerlő látvány mellett a Gladiátor zenei téren is komoly teljesítmény nyújtott. Maximus hányattatott sorsát érzelemgazdag dallamok festik alá, és kiváló atmoszférát teremtenek. Bár a történelmi hűség szempontjából a film hagy némi kívánnivalót maga után, de a zenéje első osztályú.

A Karib-tenger kalózai: Holtak Kincse (2006)

Ki ne ismerné Jack Sparrow kapitány történeteit? Egy percig sem volt kérdéses, hogy a Karib-tenger kalózainak is szerepelnie kell ebben a válogatásban. Zimmer Klaus Badelttel közreműködve egy ikonikus, azonnal felismerhető és dúdolható főcímzenét alkottak. A dalok szinte kalandra hívják a nézőt, és arra késztetik, hogy fedezze fel a végtelen tengert. Könnyen elképzelhetőnek tartjuk, hogy még azok is felismerik, akik egyébként nem látták a filmeket.

Hogy tetszik az eddigi válogatásunk? Írjátok meg kommentben! Maradjatok velünk, mert hamarosan jelentkezünk a második felvonással. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg másokkal is, és nyomjatok egy lájkot a bejegyzésünkre. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ Popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Fantasy, akció, dráma

Korhatár: 18

Rendezte: Miguel Sapochnik, Clare Kilner, Geeta V. Patel, Greg Yaitanes

Írta: George R. R. Martin, Ryan J. Condal

Főbb szerepekben: Matt Smith, Emma D’Arcy, Olivia Cooke

FIGYELEM! Az éj sötét, és tele van spoilerekkel. Csak akkor olvasd el a cikkünket, ha már láttad az évadot, mert fontos részletekről beszélünk a cselekményt illetően.

Az idő gyorsabban repül, mint Daemon herceg Caraxes hátán. Már véget is ért a Sárkányok Háza második évada. Ez kiváló alkalmat teremt arra, hogy összefoglaljuk a sorozattal kapocslatos érzéseinket, meglátásainkat, és hogy elgondolkozzunk azon, mit várunk a szériától a jövőben.

Bár továbbra is a Targaryen belviszály a Sárkányok Háza lényege, a sorozat ügyesen mutatja be a formálódó szövetségi rendszerek egyre bonyolultabbá váló hálózatát. A legutóbbi epizódoknál már jobban érződött, hogy a Zöldek és Feketék acsarkodása Westeros egészét megosztottságba, polgárháborúba kényszeríti. A Kistanácsban született döntések valódi súllyal bírtak, amely az erőviszonyok folyamatos átrendeződését eredményezte. De hogy konkrétumokról is beszéljünk, Aemond régenssé emelkedése egy eléggé kiszámítható, de mégis emlékezetes pillanat volt. Aegon király gőgössége pedig megrázó tragédiába torkollott a harctéren. Apropó harctér: a negyedik epizódban látott csatajelenet az egyik legnagyszabásúbb összecsapás volt, amit TV képernyőn eddig látni lehetett. A konfliktus felvezetésétől az utolsó kifújt lángcsóváig lehengerlő jelenet volt. Utoljára a Trónok Harca Fattyak csatájánál éreztünk hasonló izgalmakat. Akció és dráma terén is egyértelműen a szezon csúcspontja.

Egyre többet foglalkoztat minket a kérdés, hogy mi lesz a sorozat jövőjével? Nos, e tekintetben nem akarunk jóslatokba bocsátkozni. Inkább 5 pontban összefoglaltuk, hogy a sorozat milyen pontokon lehetne még jobb.

Tempó: Hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a készítők négy évadra terveznek.  Szerintünk ez bőven elég idő lenne ahhoz, hogy a Sárkányok Házát hiányérzet nélkül lezárják. A Trónok Harca záró évadjai túl gyors ütemben haladtak, a kapkodás jellemezte. A jelenlegi sorozat esetében viszont néha túl lassan történnek az események. Érdemes lenne megtalálni az arany középútat.

Bármennyire is szeretjük a Tűz és Jég világát, a Sárkányok Táncát még több évadig húzni véleményünk szerint nem lenne túl izgalmas. Helyette új történeteket szeretnénk látni a Hét Királyságból. Legyen szó Aegon hódításairól, az Erdő Gyermekeiről, vagy a Baratheon-Ház lázadásáról, mi biztosan vevők lennénk rá, de leginkább egy teljesen ismeretlen história tudná felkelteni az érdeklődésünket. Nemrég értesültünk arról, hogy további 7 spin-off készül. Bízunk abban, hogy a mennyiségi licit mellett a minőségre is törekszenek majd az alkotók.

Egyéni drámák: Daemon herceg Harrenhalban tett tartózkodása bizonyára nem azt az élményt hozta, amire a rettegett sárkánylovas számított. Az őt gyötrő lázálmok olyan hátborzongató jelenetekkel lettek ábrázolva, hogy a hideg futkosott a hátunkon. Ugyanakkor ezzel eléggé parkolópályára tették, ami nagy pazarlás. Ez az egy helyben toporgás Rhaenyrára is igaz: az ő jellemfejlődéséből, mentális összeomlásából szinte semmit nem sikerült érzékeltetniük a készítőknek. Reméljük, hogy többet is kihoznak majd ezekből az egyébként érdekes személyiségekből.

Párharcok: Rhaenyra és Alicent, Aemond és Aegon, Rhaenyra és Daemon, vagy akár Alicent és Criston közös jelenetei nagyszerű párbeszédeket eredményeztek, amiből a jövőben többet és többet szeretnénk. Imádjuk a sárkányok viaskodásait, de az elmés, intrikával teli szóváltásokat is. Minden adott ahhoz, hogy maradandó módon ábrázolják a két fél szembenállását.

Morális dilemmák: Túl könnyűnek éreztük a választást a Feketék és Zöldek között. Több olyan jelenetre lett volna szükség, ami tovább árnyalja a szereplőkről alkotott képet. Így nagyobb kihívást jelentett volna lerakni a voksunkat egyik vagy másik oldal mellett. Úgy látjuk, hogy valódi mélységet adhatna a történet számára, ha mindkét oldal egyaránt ébresztene szimpátiát és ellenszenvet is a nézőkben.

Misztikum: A politikai vonal mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a Sárkányok Háza mégiscsak a Fantasy műfaj képviselője. A Vastrón sorsa kulcsfontosságú, de hallani akarunk az elfeledett legendákról, a nagy harcosok sorsát övező szóbeszédekről és mitikus lényekről is. Bár Daemon történetszálában elő-előkerült ez a vonulat, de nem bővült érdemben a sorozat világa. Egy kis rejtélyesség sokat javítana az összképen.

Nektek hogy tetszett a második évad? Várjuk véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, akkor nyomjatok egy lájkot a bejegyzésünkre, és osszátok meg másokkal is. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ Popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Sci-fi, akció, kaland, vígjáték

Korhatár: 18

Rendezte: Shawn Levy

Írta: Ryan Reynolds, Rhett Reese, Paul Wernick

Főbb szerepekben: Ryan Reynolds, Hugh Jackman, Emma Corrin

Évekig tartó híresztelés és várakozás után végre megérkezett a Marvel Cinematic Universe legszókimondóbb szuperhőse, hogy rendesen felrázza a képregényfilmek iránt rajongók közösségét. Deadpool újra a színen, és pont a legjobbkor jött, hogy frissességet hozzon a kifáradás jeleit mutató műfajba.

A Deadpool-filmek mindig is önálló kategóriát képviseltek az MCU-ban. Nem pusztán a felnőtt közönségnek szánt stílus, nyelvezet és vizualitás miatt. A képregényeket és a belőlük készülő sorozatos, mozifilmes adaptációkat jellemző klisékkel kíméletlen módon számoltak le, és ez most sincs másképp.

A történet annyira átgondolt és kreatív, hogy a maximális élmény elérése érdekében nem írhatunk róla semmit. Annyit viszont elárulhatunk, hogy a jelenlegi Marvel alkotásokat követve ez esetben is egy dimenziókon átívelő kalandra számíthattok rengeteg akciójelenettel és a már védjegyszerű, negyedik falat bontógolyóként áttörő poénokkal. Csak óvatosan! A készítők nem fukarkodtak a brutalitás ábrázolása terén sem, az erre érzékenyebbek kétszer is gondolják meg, mielőtt jegyet váltanak rá.

Ideje a legfontosabb dologról beszámolnunk: a főszereplő párosról. Deadpool hozza a tőle megszokott lazaságot, gúnyt és pozőrséget. Rozsomák viszont olyan formában került a nagyvászonra, ahogyan még soha. Túl azon, hogy a klasszikus sárga-kék jelmezében láthatjuk, az egész személyisége sokkal hűbb a képregényekhez. Mélyen sebzett, magányos, kiégett harcos, aki nagyon nem a tipikus, könnyen befogadható hős iskolapéldája.

A Deadpool és Rozsomák megoldást jelenthet mindazoknak, akik valami újdonságra vágynak a nyári pangásban. Bár a korhatáros tartalom és a finoman szólva „sajátos” humor miatt nem lesz mindenki mozija, a saját zsánerén belül kiemelkedő darab. Akinek viszont tetszett a korábbi két film, azok szinte biztos, hogy ezúttal is jól fognak szórakozni. Még egy fontos infó: várjátok meg a stáblista utáni jelenetet is, mert különben lemaradtok egy plusz poénról.

Mit hozhatnak az elkövetkező évek? Bizonyára több alternatív jövőkép, vagyis párhuzamos dimenzió is lehetséges a stúdió számára. A múlt heti San Diegoban rendezett Comic Con bizakodással tölt el minket. Mindenki Robert Downey Jr. nagy visszatéréséről beszél, aki a Fantasztikus Négyes és talán az egész Marvel Univerzum egyik legjobb főgonoszát, Dr. Doom-ot formálhatja meg. Ez egy kiváló ötlet, és szerintünk remekül illik a multiverzum-koncepcióba. Főleg annak fényében, hogy állítólag a Titkos Háború képregényeket szeretnék feldolgozni, ami az alapművet ismerve monumentális projektnek ígérkezik.

Szerintetek milyen volt a film? Írjátok meg kommentben. Ha tetszett a cikkünk, nyomjatok rá egy lájkot és osszátok meg másokkal is. Ha pedig egy finom, filmnézős snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Fantasy, akció, dráma

Korhatár: 18

Rendezte: Miguel Sapochnik, Clare Kilner, Geeta V. Patel, Greg Yaitanes

Írta: George R. R. Martin, Ryan J. Condal

Főbb szerepekben: Matt Smith, Emma D’Arcy, Olivia Cooke

MEGJEGYZÉS: A kritika a sorozat második évadának első 3 epizódjára vonatkozik.

„Az ő halálával a hollók, futárok és házassági szerződések háborúja átadta helyét a tűz és vér háborújának”

George R. R. Martin – Tűz és vér

Két év szünet után folytatódik a Targaryen dinasztia trónviszályait bemutató Sárkányok Háza. Mi pedig hétről-hétre minden újabb epizódot megtekintettünk, mert a Vastrón körüli hatalmi harcok még mindig képesek feltüzelni a kíváncsiságunkat.

Mindenekelőtt azt tudjuk javasolni az érdeklődőknek, hogy az első évad történéseit legalább futólag ismételjék át. A történet szinte közvetlenül ott folytatódik, ahol annak idején abbamaradt. A feketék és zöldek erkölcstelen küzdelme az uralkodásért egyre bestiálisabb eszközök bevetését eredményezi, miközben szövetségek kötődnek és bomlanak fel. De még a két jól elkülöníthető frakción belül is belviszályok ütik fel a fejüket. Akik olvasták a sorozat alapjául szolgáló Tűz és Vér című George R.R. Martin regényt, azok számára egyszerre lehet kiszámítható, mégis sok ponton meglepő. Az író nagy teret enged az olvasó képzeletének bizonyos történéseket illetően, így vannak más értelmezések, de épp ezért bátran ajánljuk a sorozatot minden Targaryen-ház rajongónak.

A Sárkányok Háza látvány terén még mindig azt az igazán magas minőséget képviseli, amitől azt érezzük, mozi minőséget hoznak a nappalinkba. Harrenhaltól Sárkánykőig minden gyönyörűen fest, amikor pedig a sárkányok is a képbe kerülnek, eláll a lélegzetünk. A színészi alakítások kifejezetten erősek. Emma D’Arcy Rhaenyraként és Olivia Cooke Alicentként továbbra is a legjobban kidolgozott szereplői a produkciónak, akik már kellő rutinnal alakítják a riválisokat. A sokaságból számunkra Tom Glynn-Carney vált még kiemelkedővé, aki II. Aegon önmagában is bizonytalan, mégis becsvágyó, vérszomjas figuráját erőteljesen formálja meg.

Ez a sorozat azonban mégsem való mindenkinek. Akik már a Trónok Harca idején is a sárkánylovasokat részesítették előnyben, továbbra is leköti majd őket ez a Targaryen örökösödési háború. Mindenki másnak feltűnhet, hogy a főként Királyvárra és Sárkánykőre koncentráló sztori jóval kisebb léptékű, nem pedig egy Westeros egészét átszövő fantasy. A misztikum, szimbolizmus helyét a zsigeri szinten ható erőszak és érzékiség vette át, mely bár hatásos, de kevesebb feszültséget és szellemi táplálékot nyújt. Vannak kifejezetten erős pillanatai, de hiányzik a korábbi összetettsége.

Nektek hogy tetszik az új évad? Írjátok meg kommentben! Mi biztosan megnézzük az újabb epizódokat is, mert a fantasy műfaján belül még mindig az egyik legkiemelkedőbb alkotásnak tartjuk számon. Ha tetszett a cikkünk, lájkoljátok a bejegyzésünket és osszátok meg másokkal is. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ Popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Animáció, kaland, Vígjáték
Korhatár: 6
Rendezte: Kelsey Mann
Írta: Meg LeFauve, Dave Holstein, Kelsey Mann
Főbb szerepekben (szinkronként): Amy Poehler, Maya Hawke, Kensington Tallman

A pubertáskor konfliktusokkal és kihívásokkal teli időszak. Testi és lelki változások egyaránt kísérik a felnőtté válást. A „Ki vagyok én?” központi kérdéssé lép elő, önmagunk megtalálása pedig rengeteg nehézséget tartogat. Kíváncsian vártuk, hogy a fiatalok és a idősek számára egyaránt minőségi szórakozást nyújtó Pixar Animation Studios hogyan fogja feldolgozni ezt a rendkívül összetett témakört.

Az Agymanók 2 egy biztos alapokon nyugvó folytatás. Már az első részben is nyilvánvaló volt, hogy Riley serdülőkorba lépése egy újabb izgalmas fejezetnek ígérkezik majd. Arra viszont nem számítottunk, hogy ennyire kiemelkedő alkotást látunk majd.

Riley nemrég múlt 13 éves. Nemsokára középiskolás lesz. Barátnőivel jégkorong táborba megy, ahol lehetőséget kap, hogy leendő iskolája hoki válogatottjába kerüljön. Miközben a kitűzött új célon ábrándozik, megszólal benne a „pubertás-riasztó”, és új érzések jelennek meg elméjében, teljesen felforgatva belső világát.

Érdemes ezekkel az új érzelmekkel kezdeni a pozitívumok sorát. Zseniálisan lettek megalkotva, és egész megjelenésükkel hitelesen ábrázolják a kamaszkorral járó zűrzavart. Közülük is Feszkó figurája a legemlékezetesebb, a cselekmény előre mozdításán túl a film mondanivalója szempontjából is központi jelentőségű. Az új szereplők megismerése mellett rengeteg új helyszínt járunk be a fejhadiszálláson és azon túl is egy klasszikus, kalandfilmes keretezéssel.

Maga a történet egyébként nem tartogat álleejtő fordulatokat, de éppen ezért ennyire jó. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a hétköznapi, legtöbbünk számára ismerős élethelyzetek, amelyeket nagy valószínűséggel mindannyian megéltünk már. Talán a legtöbbünkkel előfordult, hogy inkább nem vállaltuk fel, hogy szeretünk egy filmet vagy zenét, mert attól tartottunk, hogy cikinek gondolják majd abban a társaságban, ahova tartozni szerettünk volna. Az ehhez hasonló jelenetek teszik ezt a rajzfilmet igazán személyes élménnyé.

Kevés dolog van, amit negatívumként tudunk felhozni. Ami mégis egy kicsit hiányzott, az a szülőkkel való kapcsolat bemutatása, mely szintén sok nehézséget tartogat ebben a korban. A cselekmény ennek kevés teret enged, inkább az iskolai kapcsolatokra összpontosít. Ami pedig a zenét illeti, örültünk volna valami fülbemászó dallamnak, mint a Toy Storyban vagy a Hihetetlen családban.

Mit nyújtott számunkra az Agymanók 2? Egy remek humorú, tanulságos, szó szerint érzelemgazdag utazást. A könnyed pillanatokat kiváló ritmusérzékkel váltják a komolyabb hangvételű képsorok. A maga kicsivel több, mint 90 percével egy tartalmas, értékes gondolatokat átadó animációs film. Az idei év egyik legjobbja. A célközönség a 12-13 éves vagy idősebb korosztály, de véleményünk szerint a kisebbek is jól szórakozhatnak majd a remekül megalkotott környezeten és jellemeken.

Ha tetszett az ajánlónk, osszátok meg másokkal is, és nyomjatok egy lájkot a bejegyzésünkre. Kommentben írjátok meg, hogy tetszett a film, vagy akár azt is, miről olvasnátok legközelebb. Ha pedig egy finom filmnézős snackre vágytok, a Popz popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Akció, kaland, sci-fi
Korhatár: 16
Rendezte: Wes Ball
Írta: Josh Friedman, Rick Jaffa, Amanda Silver
Főbb szerepekben: Owen Teague, Eka Darville, Travis Jefferey

Éljen Caesar!

Nincs új a nap alatt. Idén a Dűne mellett egy másik olyan sci-fi klasszikus filmes megvalósítása köszön vissza a nagy vászonról, melynek alapjául szolgáló mű az 1960-as években született. Ennél még inkább furcsább az a trend, hogy mennyire felkapottá váltak a poszt-apokaliptikus jövőképekkel riogató filmek, sorozatok. A Fallout széria jelenleg óriási siker, csakúgy, mint a tavaly The Last of Us videojáték-adaptáció. Az új Mad Max film is nemrég mozikba került. A majmok bolygója szintén nem szolgál optimista vízióval az emberiség sorsát illetően.
Bár számunkra Pierre Boulle regénye, és a Charlton Heston főszereplésével forgatott film az etalon, a 2010-es években kiváló előzmény-trilógia készült. Most pedig itt a Birodalom alcímmel érkező folytatás, amely az emberek és a majmok összecsapása utáni világba helyezi a történetet.

A Föld látképe teljesen megváltozott. Már szinte semmi sem utal arra, hogy egykoron nem a majmok uralták a bolygót. A természet szinte maradéktalanul visszahódította a felszínt. Nemzedékek teltek el azóta, hogy Caesar kivezette népét az emberiség elnyomása alól. Azok körében, akik őrzik emlékét, személyét a szenteknek járó tisztelet és megbecsülés övezi. Az egykori szellemi vezető tanait kiforgató, és azt a saját hatalmi céljaira felhasználó új csoportosulás bukkan fel, és erőszakos terjeszkedésbe kezd a kisebb klánok leigázásával. Amikor Noa (Owen Teague) faluját is megtámadják, elrabolt társai keresésére indul.

A Majmok bolygója: A birodalom egy új korszak kezdete. A történet bár ismerős elemekből épül fel, mégis végig fenntartja az érdeklődést, és logikusan következik az előzményekből. Ez persze ne riasszon el senkit, aki nem látta a korábbi alkotásokat, hiszen egy-két rövid utaláson kívül egy önállóan értelmezhető történetre számíthat. Bátor döntés volt a cselekményt jóval későbbre helyezni a korábbi filmekhez képest. Az új karakterek könnyen magukkal tudnak ragadni, egy izgalmas, veszélyekkel teli utazásra kísérhetjük őket. Az emberek után maradt világ romjai és a természeti képek keveredése hátborzongató.

Lehet, hogy nem teljesen fair összehasonlítás az Avatar 2-t felhozni példaként, hiszen már 1,5 év telt el az óta, de az új majmok bolygója komoly kihívója Cameron munkájának vizuális megvalósítás és speciális effektek terén. Az emberszabásúak megjelenése és mozgása teljesen elfeledteti velünk, hogy animált szereplőket nézünk. A főgonosz személyisége, motivációja kiválóan illik a sztorihoz, és a legjobb időzítéssel jelenik meg a színen. A film atmoszférájához a zene is rengeteget tesz hozzá. Sikerült megidézni Jerry Goldsmith vészjósló, feszültséggel teli dallamait. Menjetek moziba, mert ezért a filmért megéri.

Ha tetszett az ajánlónk, osszátok meg másokkal is, és nyomjatok egy lájkot a bejegyzésünkre. Kommentben írjátok meg, hogy tetszett a film, vagy akár azt is, miről olvasnátok legközelebb. Ha pedig egy finom filmnézős snackre vágytok, a Popz popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Sci-fi, akció, kaland, dráma

Korhatár: 16

Rendezte: Denis Villeneuve

Írta: Frank Herbert regényéből Denis Villeneuve, Jon Spaihts

Főbb szerepekben: Timothée Chalamet, Zendaya, Florence Pugh, Christopher Walken, Austin Butler, Javier Bardem

Az év egyik legjobban várt filmjeként tartottuk számon a Dűne második részét. 2021-ben felkeltették az érdeklődésünket, és ígéretes alapokra helyezték a folytatást. Olyan ponton hagyták félbe a történet elmesélését, ami garantálta azt, hogy látni akarjuk a továbbiakat is. A rendező, Denis Villeneuve személye, az ügyesen kiválasztott szereplők, és a látvány még azokat is a moziba csábíthat, akik nem különösebben rajonganak a sci-fi filmekért.

A sztoriról nem is árulnánk el sokat. A cselekmény Atreides herceg Fremenekhez csatlakozásáról, és a Dűne messiásává válásáról szól. Ami sokkal érdekesebb ezzel kapcsolatban, az főként a császár köré összpontosul. A túlzás nélkül lehengerlő akciójelenetek mellett a film részletes képet nyújt a különböző háttér-machinációkról és ármánykodásokról, az Arrakis politikai erőviszonyairól is.

A színészi játék ismét hozza az első részben látottak magas színvonalát. Christopher Walken kiváló választás volt a császár szerepére, de Javier Bardem, mint Stilgar, valamint Florence Pugh, mint Irulan Hercegnő szintén emlékezetes volt. Akik viszont fej-fej mellett haladva kápráztattak el minket, azok Timothée Chalamet és az Elvis film óta egyre népszerűbb Austin Butler. Chalamet még többet mutatott abból a Paul Atreidesből, aki bár kívülről egy törékeny, könnyen sebezhető ifjú benyomását kelti, de a kritikus helyzetekben minden megszólalása, minden pillantása erőt, elhivatottságot sugároz, és tiszteletet parancsol. Butler pedig Freyd-Rauthaként félelmetes, a Harkonnen-ház egyeduralmáért bárkit eltipró, kegyelmet nem ismerő kihívója a hercegnek.

Számunkra némi hiányérzet kísérte a stáblisa fölgördülését. Ennek az a legfőbb oka, hogy a készítők nem igazán vitték tovább azt a spirituális vonalat, amit az első részben felvezettek. Sokkal gyakorlatiasabb, cselekményközpontúbb megközelítés érződik a folytatáson. További folytatásokra lenne szükség, mert jóval több megismerésre váró háttértörténet, kifejtetlen konfliktus és megszívlelendő üzenet van az Arrakison és azon túl is.

Ajánljuk -e a Dűne második részét? Abszolút. Minél nagyobb moziteremben, minél nagyobb vásznon. Még csak bő két hónap telt el ebből az évből, de számunkra máris 2024 egyik meghatározó moziélménye.

Hogy tetszett ez az ajánlónk? Meghoztuk a kedveteket? Esetleg más premierek érdekelnek? Lájkoljatok, kommenteljetek, és osszátok meg másokkal is cikkünket. Nemsokára jelentkezünk további mozis és streaming megjelenésekkel. Ha pedig egy finom, filmnézős snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

A borítókép forrása: https://unsplash.com/