Műfaj: Thriller, sci-fi

Korhatár: 16

Rendezte: Aoife McArdle, Ben Stiller

Írta: Dan Ericson

Főbb szerepekben: Adam Scott, Britt Lower, Zach Cherry

Három év szünet után újabb nagysikerű sorozat tért vissza a streaming kínálatba, hogy az otthoni szórakozást választók se maradjanak tartalom nélkül. Már az első évad lezárása önmagában rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul, de a folytatás még több fordulatot hozott a Különválás egyébként is összetett történetvezetésébe.

Marknak (Adam Scott) nem esik nehezére szétválasztani a munkát és a magánéletet, hiszen egy olyan különleges munkahelyen dolgozik, ahol ezt egy műtéti eljárás során lényegében megtették helyette. Személyisége egyik része végzi az irodában gürcölést, a munkaidő leteltével pedig énjének olyan része aktiválódik, akinek már csak a szabadidő eltöltésével kell foglalkoznia. Nincs átjárás az énrészek között, és semmilyen emlék, ami megzavarhatná ezt a mesterségesen kialakított egyensúlyt. Egy napon azonban homokszem kerül a gépezetbe.

A Különválás igényes sci-fi thriller, ami igyekszik a legtöbbet kihozni kreatív, gondolatébresztő alapötletéből. Két évad elteltével továbbra is izgalmas tudott maradni a cselekmény, még ha egyébként elég lassan is halad előre a történet. A főbb karakterek mindegyike nagyon életszerűen, hitelesen megformált, a köztük lévő párbeszédeknek egyáltalán nincs „forgatókönyv” érzete. Éppen ezért a sorozat nézése közben ugyan kíváncsiak voltunk a háttérben meghúzódó rejtélyre, a krimi szálra, de a szereplők megismerése még több örömet okozott. A másik nagy pozitívumnak a látványt illeti. A Lumon Industries egyhangú, nyomasztó, szürke miliőjét zseniálisan alkották meg a zöldes-kék-fehér színvilággal, a labirintusra emlékeztető, egyforma folyosókkal és a katódsugárcsöves monitorok monokróm kijelzőivel. Egységes, jól átgondolt atmoszférateremtés jellemzi az egész szériát.

Gyakori hiba a rejtélyekre építő sorozatoknál, hogy egyszerre túl sok kérdést tesznek fel a nézőiknek, túl sok részlettel kapcsolatban ködösítenek. A türelmesebbek el tudják raktározni a látottakat, azonban ha valakit már rövidtávon zavar, hogy nem érti az éppen zajló történéseket, akkor könnyen elvesztheti az addigi lelkesedését. A második évad kapcsán leginkább ilyen érzésünk támadt. A misztikum finomabb adagolása számunkra élvezhetőbbé tette volna az epizódokat. A korábban említett erősségek bírtak elég megtartó erővel, de a folytatásra ez már kevés lesz.

A Különválás a második évadra még komplexebb, titokzatosabb lett. Az értékelése nagyban függ attól, hogy nézője mennyire kedveli a nyomozásra sarkalló néznivalókat. A csavaros, nehezen kiszámítható sztorik kedvelőinek igazi csemege lehet, mások viszont pár rész után érdektelennek találhatják. Tegyetek vele egy próbát, hátha szerencsétek lesz, és találkozik az ízlésetekkel.

Ti láttátok a Különválást? Nektek hogy tetszett? Véleményeiteket kommentben várjuk. Hamarosan újabb ajánlókkal jelentkezünk, amelyekben mozis és streaming premierekről egyaránt beszámolunk majd. Nézzetek sok filmet, sorozatot, és ha tetszik, amit olvastatok, akkor osszátok meg másokkal is bejegyzésünket. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: történelmi dráma

Korhatár: 18

Rendezte: Brady Corbet

Írta: Brady Corbet, Mona Fastvold

Főbb szerepekben: Adrien Brody, Felicity Jones, Guy Pearce

A beton esztétikája

Március első vasárnapján rendezték meg a 97. Oscar-gálát, mely nem volt meglepetésektől mentes. Miközben a legtöbben A Brutalistát és az Emilia Perezt találták a legesélyesebbnek, végül az Anora vitte el a legjobb filmnek járó szobrot. Szoros volt a mezőny, és összességében jó helyre kerültek az elismerések. A díjazottak közül számunkra A brutalista lett a favorit. A magyar vonatkozás is hozzájárult ahhoz, hogy kiemelten kezeljük, de a részrehajlásunk nélkül is megállja a helyét.

Hollywoodban máig születnek nagyszerű produkciók, de viszonylag ritkán kapnak teret olyan ambiciózus vállalkozások, mint Brady Corbet rendező legújabb munkája. Az első dolog, amit mindenki szóvá tesz a film kapcsán, az a terjedelme. Valóban: a maga 3,5 (!) órás hosszával a legtöbbeket eltántorít a megtekintéstől. Mi is hasonló ellenérzésekkel ültünk le elé, de árnyalódott a véleményünk a témával kapcsolatban. Az utóbbi időben rengeteg olyan filmet láttunk, amelyet teljesen indokolatlannak éreztünk akár 2 óránál hosszabbra vágni. Példának okáért, a Toretto-klán legújabb fejezete, azaz a Halálos iramban 9 feleslegesen nyúlt közel 150 percesre, de még Scorsese legutóbbi rendezése, a Megfojtott virágok is szükségtelenül bővült 210 percre. A brutalista viszont azoknak a nagyívű, több évtized eseményeit felölelő történetek sorát erősíti, mint az Elfújta a szél, a Ben Hur, vagy akár a Vérző olaj.

Tóth László (Adrien Brody) építész a második világháború borzalmai elől menekül szülőhazájából, Magyarországról az Egyesült Államokba. Az újrakezdés, egy új élet reményét hozza el az a pillanat, amikor egy tehetős gyártulajdonos, Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce) egy nagyszabású közösségi központ megépítésével bízza meg. László lehetőséget kap arra, hogy talpra álljon az őt ért traumák után, és hogy megbízója kapcsolatain keresztül ismét együtt lehessen Európában maradt feleségével, Erzsébettel (Felicity Jones), és unokahúgával, Zsófiával (Raffey Cassidy). A nagylelkű felajánlásért cserébe azonban súlyos árat kell fizetnie.

A brutalistát három Oscar-díjjal jutalmazták, és mindegyiket teljesen jogosan nyerte el. Adrien Brody A zongorista óta nem volt ennyire erőteljesen jelen a vásznon. A múlt fájdalmát magán viselő, kitaszítottságot érző, függőségekbe menekülő embert teljes természetességgel formálta meg. Felicity Jones bár nem kapott külön elismerést, a játéka legalább annyira fantasztikus, mint Brodynak. Támogató, erős nő, aki érzelmi intelligenciájával kerekedik felül az őt ért szörnyűségeken. A zene gépies, monoton aláfestést nyújt, de a fő téma kellően érzelemgazdag. A fényképezés és az operatőri munka elsőrangú. Szinte hihetetlen, hogy az alacsony költségvetés ellenére ilyen csodálatos vizualitású jelenetekben bővelkedik.

Néhány negatívum van csupán, amit említenünk kell. Mr. Van Buren alakjára több figyelmet fordíthattak volna. Ugyan Pearce remekül helyt állt, bővebb kifejtést érdemelt volna a karaktere. Főként azért, mert a történet szempontjából kulcsfontosságú pillanatok kötődnek hozzá, és nem ismertették meg velünk kellő alapossággal a személyiségét, motivációját. Zsófia figurája pedig szinte teljesen perifériára szorult. A nagyobb tapasztalattal rendelkező sztárok szerepeltetése mellett nem adódott elég alkalom, hogy jobban megismerjük.

Monumentális játékideje miatt kevés alkalommal adják a mozik, de ha időtök engedi, látogassatok el egy vetítésre. Kiváló dráma, remek színészi alakításokkal, amely vizuális és zenei téren is kiemelkedő. A legtöbb kópia tartalmaz egy 15 perces szünetet, amitől kényelmesebben végig lehet nézni. Akiknek ez az élmény egyszerre túl sok lenne egy napra, hamarosan streamingen is megtekinthetik.

Nektek hogy tetszett a film? Egyetértetek az akadémia döntéseivel? Melyik alkotás volt a személyes kedvencetek? Válaszaitokat kommentben várjuk. Nemsokára ismét jelentkezünk egy újabb ajánlóval. Addig is nézzetek sok filmet, sorozatot, és ha tetszenek a tartalmaink, osszátok meg őket másokkal is. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Akció, vígjáték

Korhatár: 14

Rendezte: Seth Gordon

Írta: Seth Gordon, Brendan O’Brien

Főbb szerepekben: Cameron Diaz, Jamie Foxx, McKenna Roberts

Ha sorozatokról van szó, a streaming szolgáltatók bőséges, minőségi kínálattal látnak el minket. Nem titok, hogy az idei évben több szériával kapcsolatban is számíthattok ajánlóra a Cineblogon. Filmek terén viszont már némileg nehezebb dolgunk van, és általában két lehetőség adódik. Választhatjuk azt a megoldást, hogy bepótoljuk azokat az alkotásokat, amelyeket korábban kihagytunk a mozis felhozatalból. A másik lehetőség, hogy kifejezetten az adott platformra készített, aktuális alkotásokat keresünk. Ez egy sokkal keményebb dió, mert jóval kevesebb ilyen saját gyártású produkció készül. Aki keres, az talál, friss megjelenések között válogatva rá lehet akadni néhány ígéretesebb darabra. Így leltünk rá a nemrég megjelent Újra akcióban című filmre, amely Cameron Diaz és Jamie Foxx akció-vígjátéka.

A film alapötlete a Mr. és Mrs. Smithre hasonlít. A különbség az, hogy Emily (Cameron Diaz) és Matt (Jamie Foxx) nem egymás ellen dolgoznak, hanem épp ellenkezőleg: egy közös küldetés hozza őket össze. Az egyre komplikáltabbá váló ügyek után úgy döntenek, hogy hátra hagyják korábbi életüket, hogy a kémkedéssel járó izgalmak helyett egy nyugodtabb civil foglalkozást és a családalapítást válasszák. Minden jól alakul, ám 15 év után a múltjuk utoléri őket, és ismét hasznosítaniuk kell a korábbi bevetéseken tanultakat. Már nem csak a saját biztonságuk forog kockán. Menekülésük közben a gyermekeik is állandó veszélyben vannak.

Az Újra akcióban olyan területen tud egészen ötletes dolgokkal előrukkolni, amire elsőre nem is gondoltunk volna. Nagyon szellemesen mutatja be a generációk közötti különbségeket. Jókat derültünk a „boomerekről” szóló poénokon, és a szülő-gyerek kapcsolatok nehézségeit bemutató részeken. Diaz és Foxx között nagyon jó az összhang, remekül játszanak együtt. Akad néhány viccesnek szánt, de inkább kínos szituáció is. Ugyan a történet eléggé kiszámítható és fantáziátlan, összességében kellemes perceket tartogat.

Nagy előnye a produkciónak, hogy Londont választották hozzá. Az európai helyszínek a James Bond és a Bourne filmeket is különlegessé tették, és ez itt sincs másképp. Az akciójelenetek viszont sokszor kapkodóak, rengeteg vágással készültek. Emiatt elég nehéz követni, mi is történik egy-egy közelharci összecsapás alkalmával. A sztorival ellentétben azonban itt több kreativitás mutatkozik, a benzinkutas rajtaütés és a Temze folyónál lévő üldözés igazán emlékezetes lett.

Az Újra akcióban nem lesz egy kultúrtörténeti mérföldkő, de megfelelő arra, hogy egy fárasztó nap után elteljen vele az idő. Reméljük, hogy a viszonylag hosszabb szünet után Cameron Diaz is több olyan szerepet vállal majd, amiben jobban kamatoztatni tudja színészi kvalitásait.

Nektek mi a véleményetek? Sorozatokat, vagy inkább filmeket néztek szívesebben a streaming platformokon? Válaszaitokat kommentben várjuk. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg bejegyzésünket másokkal is. Nemsokára ismét jelentkezünk. Addig is, ha egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Thriller, dráma, akció

Korhatár: 18

Írta és rendezte: Hwang Dong-hyuk

Főbb szerepekben: Lee Jung-jae, Tom Choi, Greg Chun

Több mint három év után folytatódik a híres streaming-óriás egyik legsikeresebb sorozata. Arra számítottunk, hogy a hype miatt hétről-hétre kapjuk majd az újabb epizódokat. Miután kitűztük a január végi élménybeszámoló időpontját, meglepetésként ért minket a december utolsó hetére eső megjelenés napján, hogy minden rész egyszerre elérhetővé vált a platformon. Egy hónap elteltével talán a legtöbbetek olyan módon találkozik majd cikkünkkel, hogy bepótolta, felelevenítette az előzményeket, és befejezte a második szezont is. Mindenesetre törekszünk a spoilermentességre azok kedvéért, akiknek még hátra van pár fordulat.

A történet kapcsán az a rossz előérzetünk támadt, hogy szimplán megismétlik az első etap receptjét, és érdemben nem változtatnak rajta. Örömmel jelenthetjük, hogy a második évad következetesen viszi tovább a cselekményt, miközben ugyanolyan mély, izgalmas és provokatív tud maradni. Rögtön az első részben nagyon ütős jeleneteket láttunk, amelyektől azonnal visszarázódtunk a sorozat atmoszférájába. Ami viszont nem tetszett, hogy ugyan az epizódok darabszáma alapján korrektnek mondható a mostani folytatás, mégsem érződik egy kerek, különálló, teljes egésznek, legfeljebb egy félnek. Persze, az első évad is hagyott nyitva kérdéseket, de ott mégis azt tudtuk érezni, hogy lezárult egy fejezet. Már tudni lehet, hogy ebben az évben jön a harmadik szezon is, így legalább nem kell sokat várni a végkifejletre.

Karakterek terén szintén újdonságokkal szolgál a sorozat. Sikerült olyan élethelyzetbe jutott embertípusokat is bemutatni, akikről idáig nem esett szó, mégis hitelesen képviselik a jelenkori társadalmat. A már ismert szereplőkről sem feledkeztek meg az alkotók. További rétegeket kaptak, és új kihívások elé kerültek. Sőt, a versenyzők közötti kapcsolati dinamikára még nagyobb hangsúlyt helyeztek, amitől még tartalmasabb lett a végeredmény.

A különleges látvány, művészeti dizájn legalább annyit hozzátett a Nyerd meg az életed sikeréhez, mint a velős társadalomkritikai üzenet és az irgalmatlan feszültséggel teli, életre-halálra zajló gyerekjátékok a hatalmas pénznyereményért. Ezen a téren érzéseink szerint nem kerültek elő újabb elemek, de az eddig ismert vizuális stílusjegyek, mint az élénk színhasználat, a mára ikonikussá vált jelmezek, és az arcokra összpontosító, érzelemgazdag közeli képek teszik a dolgukat, továbbra is hatásosak.

A Nyerd meg az életed folytatásában minden benne van, amiért annak idején elragadta a figyelmünket. Mégis, a kifejtetlensége miatt nehéz minőségileg megítélni. Erre még ráerősített az utolsó epizód is, ami inkább egy ígéretes fél-évadzárónak hatott. Az eddigiek fényében megelőlegezzük a bizalmat. Akik már nagyon szeretnék látni a következő felvonást, nyugodtan vessék bele magukat, de azért számítsanak rá, hogy elégedettség helyett inkább csak még jobban fel lesz keltve a kíváncsiságuk az elkövetkezendőket illetően.

Nektek hogy tetszett a második évad? Várjátok a következő részeket? Írjátok meg véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg a bejegyzésünket másokkal is. Nemsokára ismét jelentkezünk, addig is nézzetek sok filmet, sorozatot, és kövessétek a Cineblog ajánlóinkat. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Animáció, akció, kaland

Korhatár: 12

Rendezte: Jeff Fowler

Írta: Pat Casey, Josh Miller, John Whittington

Főbb szerepekben: Jim Carrey, Ben Schwartz, Keanu Reeves

Egy filmrajongó számára az új esztendő első hónapjai a legfontosabbak. Nincs ez másképp a 2025-ös évvel sem. Kevesebb, mint két hónap múlva rendezik meg az Oscar-gálát, addig pedig remélhetőleg dúskálni fogunk a jobbnál jobb premierekben. Mielőtt azonban erre sor kerülne, még ajánlanunk kell egy év végén debütált nagyszerű videójáték-adaptációt, a villámgyors kék sündisznó legújabb kalandját.

A történet egy új szereplő, Shadow bemutatására összpontosít. Ugyan küllemében nagyon hasonlít Sonicra, személyiségét negatív irányba befolyásolta egy számára fontos társ elvesztése. Annyira kemény ellenfél, hogy hőseink együttes ereje sem elég a legyőzéséhez. Az egyetlen reményük, hogy felülkerekedjenek rajta, ha szövetkeznek legnagyobb ellenségükkel, Dr. Robotnikkal (Jim Carrey). A valódi küzdelmet mégsem egymással, hanem önmagukkal fogják megvívni.

Rizikós vállalkozás olyan hibrid animációs filmeket készíteni, ahol a számítógéppel megalkotott karakterek és az élő szereplők együtt szerepelnek. Körültekintő kivitelezés nélkül könnyen válhat zavarossá, szétesővé a látvány. Szerencsére itt nincs szó semmi ilyesmiről. Nagyon mutatós, és a Sonic-játékokhoz hűen dinamikus jelenetekben gazdag mozifilmet láttunk.

Igaz, hogy a háromfős csapat mindegyik tagja leírható egy-két jellemvonással, de jól kiegészítik egymást. Sonic, a vicces, merész csapatfőnök, Tails a cuki és okos műszaki zseni, és Knuckles, a forrófejű izomagy. A készítők azonban hoztak egy nagyon helyes döntést, és Shadowra irányították a legtöbb figyelmet. Mivel elsősorban gyerekeknek szóló alkotásról beszélünk, ezért nem tekerték a drámát nagyobb fokozatra, de így is sikerült kellő tapintattal beszélni az önelfogadásról, a veszteségek feldolgozásáról és a csapatszellemről. Dr. Robotnik szintén hangsúlyosabban van jelen, amiért nem lehetünk elég hálásak. Jim Carrey bombasztikus formában van, minden megmozdulásától hangos nevetésre fakadt a nézőközönség. Ráadásul a történet olyan irányt vesz, hogy mindezt dupla dózisban nyújtja, de ennél többet nem árulunk el. A hangos röhögések közepette egyszerre éreztünk meghatódottságot is, hiszen visszahozta számunkra azokat a gyermekkori élményeket, amelyeket például az Ace Ventura, vagy a Dumb és Dumber adott nekünk.

A Sonic, a sündisznó 3 példás érzékkel szólítja meg a poénokra és pörgős akciókra vágyó fiatalokat, illetve a harmincon túli, nosztalgiát érző szülőket is. Családi programnak közel tökéletes, de sajnos nincsen rózsa tövis nélkül. A 110 perc hosszú játékidőt sok gyerek megérezte, és bizony ki-be járkáltak a vetítésről. Ugyanakkor mindent elmond a film sikeréről, hogy a kijáratnál több kisfiú és kislány is azt kérdezte: „Anyu, jövünk majd a Sonic 4-re?”.

2024 kifejezetten erős év volt animációs fronton. A vad robot és az Agymanók 2 mellett számunkra a Sonic, a sündisznó 3 lett a legjobban sikerült darab. A trilógia első két részét is jó szívvel tudjuk ajánlani. Maradjatok a stáblista után is, ha nem akartok lemaradni egy érdekes plusz jelenetről.

Reméljük, hogy minél többen megnézitek majd ezt a filmet. Ha van köztetek olyan, aki már látta, írja meg nekünk véleményét kommentben. A bejegyzésünk megosztásával segíthetitek a munkánkat. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Vígjáték, dráma

Korhatár: 12

Rendezte: Alexander Payne

Írta: David Hemingson

Főbb szerepekben: Paul Giamatti, Da’Vine Joy Randolph, Dominic Sessa

Ugyan a karácsony elmúlt, az ünnepi hangulat szerencsére nem tűnik el egyik napról a másikra. A szilvesztert megelőző időszakban otthoni filmnézést választók számára újabb streaming-gyöngyszemet találtunk. A Téli szünet a 2024-es Oscar felhozatal egyik legjobb indulója volt. Sokkal többet ad egy átlagos karácsonyi filmnél, és az új esztendőre készülve sem hagy értékes gondolatok nélkül.

A Barton Akadémia tanárai és diákjai számára elérkezett a várva várt téli szünet. Akadnak azonban olyanok, akik különböző okokból nem mehetnek haza az ünnepek alatt. Tully (Dominic Sessa) szívességből marad távol a családjától, mert az édesanyja az új férjével kívánja tölteni a mézes heteket. Mary (Da’Vine Joy Randolph) fiát gyászolja, és az újév kezdetéig ragaszkodik hozzá, hogy az iskola falai között maradjon. Hunham professzort (Paul Giamatti), az iskola legszigorúbb és elviselhetetlen jellemű történelemtanárát pedig maga az igazgató jelöli ki, hogy felügyelje a suliban maradt tanulókat.

Jó dramedyhez híven a Téli szünet a szereplők részletes jellemábrázolásai, és a köztük lévő párbeszédek terén nyújtja a legtöbbet. Mindenkire bőségesen jut annyi idő, hogy alaposan megismerhessük. Fokozatosan tárulnak fel a múltjukban történt személyiségformáló mozzanatok. Amikor pedig nézeteltérésbe kerülnek egymással, akkor a szembenálló felek szándékai és érzései teljes mértékben érthetővé válnak. A film olyan témákról tud és hajlandó szólni, mint a magány, az évtizedes viszonylatban cipelt megbánás, gyász, és mentális betegségek. Súlyos kérdéskörök ezek, mégsem marad el a humor ízléses alkalmazása sem. Lehet, hogy nem fogjátok a térdeteket csapkodni a nevetéstől, de ha nyitottak vagytok a szarkasztikus vonalra, akkor sok derűs pillanat vár rátok.

A történet önmagában nem tartogat sokat, de a film második fele sokkal eseménydúsabb. Több a helyzetkomikum, és a váratlan esemény is. A vizuális megvalósítás pedig szándékosan régivágású. Nyílván egy dialógusközpontú alkotásnál nem szívesen hánytorgatjuk fel, de azért örültünk volna néhány ötletesebb beállításnak. A lényeg viszont, hogy a színészek egytől egyig kiválóak. Paul Giamatti alakítását nem győzzük dicsérni. Dominic Sessa előtt fényes jövő áll, amennyiben hasonló lehetőségeket fog kapni a kibontakozásra. Da’Vine Joy Randolph pedig jogosan nyerte el a legjobb női mellékszereplőnek járó arany szobrot.

A Téli szünethez hasonló filmélményekre olykor-olykor nagy szükség van. Hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük a közösségi létben rejlő építő potenciált, a hála fontosságát, és hogy az első benyomás nem feltétlenül okoz megbízható képet. Nem hiába maradt fent a mondás: Ne ítélj meg egy könyvet kizárólag a borítója alapján.

Ti láttátok a filmet? Ha igen, osszátok meg bátran a véleményeiteket kommentben. Ha nem, reméljük meghoztuk hozzá a kedveteket. Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjük az egész éves figyelmeteket. Mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk. 2025-ben is számíthattok ránk, ha tanácstalanul álltok a mozis és streaming kínálat előtt. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Vígjáték, kaland, akció

Korhatár: 12

Rendezte: Jake Kasdan

Írta: Chris Morgan, Hiram Garcia

Főbb szerepekben: Dwayne Johnson, Chris Evans, Lucy Liu, J.K. Simmons

A filmnézés nagyszerű hobbi, ami által ezernyi élménnyel gazdagodhatunk. Legyen szó szívszorító drámáról, gondolkodásra, töprengésre késztető krimiről, vagy ismeretterjesztésre is alkalmas történelmi filmről, szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek a kulturált szórakozásra. A Hullahó-akció semmi ilyesmivel nem szolgál, viszont elképesztően vicces, fantáziadús családi szórakozást kínál. Igazi, a szó szoros értelmében vett popcorn-mozi, ami mosolyt csal az egész éves hajtás után megfáradt arcunkra.

Dwayne Johnson a Télapó biztonsági főnökét játssza, aki gondoskodik arról, hogy a nagyszakállú teljes nyugalomban fogadhassa a kívánságokkal hozzá forduló gyerekeket. Védelmezője azonban éppen a nyugdíjazására készül, mert kiábrándult abból, hogy egyre több a rosszcsont a világban. Megegyeznek „egy utolsó közös melóban”, de a dolgok rosszra fordulnak. Az északi-sarki bázist rejtélyes hackertámadás éri, és elrabolják a gyermekek kedvenc ajándékhozóját. Egyedüli segítségük a rossz hírű Jack O’Malley (Chris Evans), aki képes bárkit felkutatni a bolygón.

Érzitek ezt az intenzív „B-filmes” ízt, miközben a történetet olvassátok? Nekünk is nehéz volt kínos félmosoly nélkül vázolni a sztorit. Mégis, a Hullahó-akció a hülyéskedésen túl egészen okos, szatirikus módon közelíti meg a Télapóhoz kapcsolódó legendákat, és azokat a kérdéseket, amit a legtöbb gyerek feltesz a piros ruhással kapcsolatban. Hogy juttatja el az ajándékokat minden gyermeknek csupán egy éjszaka alatt? Hol csomagolja és tárolja az ajándékokat? Kicsoda valójában Krampusz? Ebből a szempontból nagyon hasonlít a rendező korábbi munkájára, a 2017-es Jumanji folytatásra. Ott a videójátékok világához tartozó klisék voltak az elsődleges humorforrás, most pedig a piros ruhásról szóló gyerekmeséket sikerült hasonlóan elmésen feldolgozni. A film végére már annyiféle különleges helyszínt és furcsa lényt láttunk, hogy számunkra koherens egésszé állt össze a filmben kidolgozott Santa Claus mítoszvilág.

A látvánnyal finoman szólva nem törtek az Avatar babérjaira. A szereplők is nagyjából 2-3 mondattal jellemezhetőek voltak, mégis könnyen emlékezetessé tudtak válni. Evansnak sikerült egy kiváló, egészen irritáló antihőst megformálnia. A tőrbe ejtve (2019) óta úgy gondoljuk, hogy jól állnak neki ezek a fajta szerepek. Johnson pedig hozza a tőle megszokott jószívű, tisztességes, megnyerő karaktert. Jó párost alkotnak együtt, igyekeztek a legtöbbet kihozni a helyzetekből.

Habár a történet egy zsebkendőre is ráférne, és hatalmas fordulatokra sem érdemes számítani, a poénok egész jól működnek. A Hullahó-akciót ajánljuk mindazoknak, akik a karácsonyra várva egy laza kikapcsolódásra vágynak.

Reméljük, hogy meghoztuk a kedveteket a filmhez. Ha esetleg már láttátok, várjuk véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg a bejegyzésünket másokkal is. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Akció, kaland, dráma

Korhatár: 16

Rendezte: Ridley Scott

Írta: David Scarpa, Peter Craig, David Franzoni

Főbb szerepekben: Paul Mescal, Connie Nielsen, Pedro Pascal, Denzel Washington

Kenyeret és cirkuszt

A 2024-es év sem telhet el Ridley Scott mozi nélkül. Régóta pletykáltak már arról, hogy a rendező egyik legismertebb munkájához készít folytatást, amivel kapcsolatban vegyes érzéseink voltak. Nem zárkóztunk el attól, hogy ennyi idő elteltével újabb történetet láthassunk Róma kevésbé dicsőséges korszakából, Pedro Pascal és Denzel Washington szerepeltetése pedig további bizakodásra adott okot. Ugyanakkor még élénken él bennünk a tavalyi Napóleon emléke, amely bár nem volt híján látványos jeleneteknek, minden más téren megtörte bennünk a lelkesedést. Hozzánk is elért a filmet övező, mérsékelten negatív fogadtatás híre, de a közösségi médiában szárnyra kapó híresztelések ellenére igyekeztünk a helyén kezelni a Gladiátor 2 megítélését.

A cselekmény két szálon fut, amelyek később nagyon kiszámítható módon kapcsolódnak össze. Lucius Verus (Paul Mescal) Numidia harcosa a római hadsereggel történő összecsapást követően mindenét elveszti, és rabszolgasorsra jut. Szabadságát a Colosseumban rendezett gladiátorviadalokon nyerheti vissza. Eközben Marcus Acacius tábornok (Pedro Pascal) egyre jobban kiábrándul az elnyomó hatalmi berendezkedéssel szemben. Csakhogy a szembe szegülők ugyanúgy a hírhedt amfiteátrumban találhatják magukat, mint a legyőzöttek.

Igazságtalan lenne kizárólag a történelmi hitelesség szempontjából értékelni a látottakat. Számos valós történelmi személy ihlette karakter szerepel a vásznon, de ők és a köréjük írt történet is fikció. Nem is elsősorban a pontatlanságok zavartak, hanem hogy maga a sztori eléggé unalmas. Biztosak vagyunk benne, hogy 30 perc elteltével bárki kitalálja a végkifejletet. Egyébként érdemes újranézni az első részt, mert nemcsak apró utalások szintjén csatolták a folytatáshoz.

Arra számítottunk, hogy a látvány terén nem fog csalódás érni. Az első benyomás valóban nagyon meggyőző volt. Rögtön egy csatajelenettel indul a film, ami kellően szemléltette a hódító hadjáratok kíméletlenségét. Viszont nem sokkal ezután olyan CGI animációnak voltunk szemtanúja, ami a 2000-es évek eleji konzol játékok vizualitását idézte.

A színészek mentik a menthetőt. A főszerepet játszó Paul Mescal jó választás volt, aki egy eléggé túljátszott jelenetet leszámítva végig elfogadhatóan alakította a bosszútól fűtött gladiátort. Pedro Pascalnak sokkal nehezebb dolga volt, mert Accacius a legkevésbé összetett személyisége volt a történetnek. Nem lóg ki nagyon a többiek közül, de érezhetően háttérbe szorult. Denzel Washington azonban mindenkin túltett. Igaz, hogy ő kapta a leghálásabb szerepet, de a tapasztaltsága nélkül nem sikerülhetett volna ennyire jól Macrinus megformálása.

A Gladiátor 2 tökéletesen illeszkedik a régóta nagy rajongótáborral rendelkező filmek közepesen sikerült folytatásai közé, mint az Beetlejuice Beetlejuice, a Szellemírtók: A borzongás birodalma vagy éppen a Beverly Hills-i Zsaru 4. Nem tartalmaz semmi olyasmit, amit nem kapnál meg az első résztől, ami ráadásul közel 25 év elteltével látvány terén is állja a sarat. Megvannak a maga erős pillanatai, eltelik vele az idő, de nem ér fel az eredetihez. Nem egy Maximus-élmény, de nem is… Minimus.

Nektek hogy tetszett a fim? Milyen emlékek fűznek az első részhez? Véleményeiteket kommentben várjuk. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg másokkal is bejegyzésünket. Decemberben is számíthattok ajánlóinkra mozis és streaming fronton egyaránt. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Animáció

Korhatár: 12

Rendezte: Chris Sanders

Írta: Chris Sanders, Peter Brown

Főbb szerepekben (szinkronként): Lupita Nyong’o, Pedro Pascal, Kit Connor

A közelgő premierek között kutakodtunk, és meglepődve tapasztaltuk, hogy december végéig milyen sok animációs film érkezik a mozikba. A legtöbbjük már jól ismert alkotások előzményei, mint a Mufasa: Az oroszlánkirály, vagy olyan folytatások, mint a Vaiana 2, vagy a Sonic, a sűndisznó 3. Még a Gyűrűk Ura világából is láthatunk majd ilyen technikával készült epizódot, ami a rohírok háborújáról fog szólni. Ebből a sokaságból emelkedett ki a Vad robot, ami egy teljesen új címként megérdemelt elismerést szerzett magának.

A történet eléggé furcsa és szokatlan, de nagyon találó. Roz (Lupita Nyong’o) problémamegoldásra és segítségnyújtásra programozott gép, aki hajótörést szenved egy gazdag élővilággal rendelkező szigeten. Az új környezet felfedezése közben véletlenül összetör egy libatojást, és mivel az éppen kikelt fióka őt látja meg elsőnek, attól a pillanattól kezdve anyjaként követi. Roz új célt talál: Derűcsőr számára élelmet kell biztosítania, meg kell tanítania úszni, valamint repülni is, mielőtt eljön a tél. A zord vadonban való túléléshez Stikli, a róka (Pedro Pascal) lesz gyanús szövetségese.

A szülővé válás nehézsége, mint témafelvetés nagyon rendhagyó egy alapvetően gyerekeknek szóló animációs filmtől. Persze láttunk már olyan meséket, ahol többé-kevésbé érintve volt ez a kérdéskör, de hogy központi elem legyen, ráadásul a gondoskodó fél szemszögéből, arra nem igazán tudunk példákat felhozni. Mindezt sikerült a kisebbek számára is érthetően, átélhetően közvetíteni, miközben az idősebb generáció tagjai sem fogják elunni magukat. Könnyen lehet, hogy anyák és apák együtt fognak nevetni azokon a jeleneteken, ahol a tapasztalt, többgyerekes oposszum osztja a gyereknevelési tanácsokat. Ugyanígy nehéz nem elérzékenyülni azokon a pillanatokon, amelyek Derűcsőr családi hátteréből fakadó kiközösítéséről, és önmaga elfogadásáról szólnak.

A látványról írva egymásra halmozhatnánk a pozitív jelzőket, de elég, ha néhány kép erejéig rákerestek erre a filmre. A gyönyörű természeti képek mellett minket leginkább a színek élénksége varázsolt el. Maguk az állatok eléggé egyszerűen, elnagyoltan vannak ábrázolva, de a környezet és a hátterek önmagukért beszélnek. Számos országban elérhető streamingen, de ha van rá lehetőségetek, látogassatok el egy mozis vetítésre.

A Vad robotnak ott a helye a legjobb animációs filmeket tartalmazó év végi toplistákon. A teljes igazsághoz azonban hozzátartoznak azok a túlkapások, amelyek a legtöbb hasonló alkotásra jellemzőek. Három nagyszabású akciójelenetet is beleerőltettek a cselekménybe, amelyek nélkül sokkal jobb végeredmény születhetett volna a technológiai fejlődés és a természet viszonyáról. Egy ponton a Zootropolis (2016) jutott az eszünkbe, amely számos kiemelkedő erénye mellett ugyancsak szükségtelenül irreális képet mutatott az állatvilágról. Legalábbis legyintésre adott okot az a túlzás, ahogyan Stikli megindítónak szánt beszédétől a vadállatok egyszer csak úgy döntenek, hogy egy szűk helyen bezárva nem fogják megenni egymást.

Ti láttátok már? Esetleg érdekel valamelyik animációs film az évzáró dömpingben? Válaszaitokat komment formájában várjuk. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg a bejegyzésünket másokkal is. Nemsokára újból jelentkezünk. Nézzetek sok filmet és sorozatot, és ha egy finom snackre vágytok hozzá, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Romantikus vígjáték

Korhatár: 12

Rendezte: Greg Berlanti

Írta: Keenan Flynn, Bill Kirstein, Rose Gilroy

Főbb szerepekben: Scarlett Johansson, Channing Tatum, Woody Harrelson

Október végéhez közeledve már érezhető, hogy jócskán benne vagyunk az őszben. A nappalok egyre rövidebbek, az esték egyre hidegebbek, és jelenleg minden a sütőtök fűszer és a közelgő Halloween körül forog. Néznivaló terén mindenképpen olyan filmeket kerestünk, amitől jókedvre derülünk az otthon töltött estéken. A streaming kínálatban találtunk rá a Vigyél a holdra című alkotásra, ami egy izgalmas történelmi korszakban, az Apollo program idején játszódó romantikus vígjáték.

Cole Davisre (Channing Tatum) óriási nyomás nehezedik. Az egyre élesedő űrversenyben a NASA indítási igazgatójaként fogja össze azt a presztízs-projektet, ami az első ember holdra juttatását célzó vállalkozásként döbbenetes mértékű erőforrást igényel. Új támogatókra van szüksége, hogy minden a tervek szerint haladjon. A segítség egy szószátyár, bármit eladni képes marketingszakember, Kelly Jones (Scarlett Johansson) személyében érkezik, aki mindent elkövet azért, hogy újra vonzóvá tegye az űrprogramot a köznyilvánosság és a politika számára.

Túl azon, hogy a szakmai és PR szempontok ütköztetése sok vicces pillanatot tartogat, a romantikus szál is nagyon ízlésesen van prezentálva. Channning Tatumot eddig túlnyomórészt a komikus oldaláról ismertük meg, most viszont lehetőségünk volt összetettebb szerepben látni. Scarlett Johansson pedig a sztori felétől jobban előtérbe kerül, és megmutatja, hogy nemcsak a közös jelenetekben teljesít meggyőzően.

Vígjátékoknál viszonylag ritkán számítunk kiemelkedő képi világra, ebben az esetben viszont muszáj kitérnünk rá. A korabeli ruhák, autók, díszletek nagyon szépen mutatnak, de ami maradandóvá teszi ezt a filmet, az a vágás minősége. Már az első percektől sodró lendületű, dinamikus képsorok követik egymást. Pörgő ritmusával végig a TV előtt tudott tartani minket, pedig a játékideje bőven két óra felett állt meg.

A film feléhez érve a történet vesz egy komolyabb fordulatot, ami egy kicsit kizökkentett minket, de utólag megértettük, hogy miért volt rá szükség. Ezzel kapcsolatban csak annyit árulunk el, hogy a készítők ügyesen reflektáltak azokra a népszerű összeesküvés-elméletekre, amelyek szerint a holdra szállás valójában nem történt meg, és az egész egy megrendezett, stúdióban készített felvétel volt. A komolyabb gond inkább Cole figurájával kapcsolatban volt, aki hoz egy elég karakteridegen döntést a végjátékban. A viselkedése betudható egyfajta fejlődési folyamat lezárásaként, de a nagy egész szempontjából inkább csak felesleges elem volt a feszültség fokozása érdekében. Kellynek is vannak olyan tettei, amelyek helyenként már túlságosan valószerűtlennek hatnak.

A Vigyél a holdra egyértelműen a jobban sikerült streaming tartalmak közé tartozik, ami könnyed hangulatával, szimpatikus szereplőivel és mozgalmas, ötletes jeleneteivel kellemes kikapcsolódást nyújt az otthoni mozizást választók számára. Azt viszont érdemes szem előtt tartani, hogy nem egy dokumentumfilm igényességével mutatja be az 1969-es eseményeket.

Ti milyen vígjátékokat láttatok mostanában? Ismertek jó romkomokat? Válaszaitokat kommentben várjuk. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg másokkal is. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.