Műfaj: Akció, kaland, vígjáték, dráma

Korhatár: 16

Rendezte: Jake Schreier

Írta: Eric Pearson, Joanna Calo, Kurt Busiek

Főbb szerepekben: Florence Pugh, Sebastian Stan, Julia Louis-Dreyfus

B-vengers

A Marvel kitartóan folytatja a képregényfilmek megreformálását célzó törekvéseit. Minden oka megvan rá, hiszen ahhoz, hogy továbbra is releváns, érdekes tudjon maradni a közönség számára, a régi formula lecserélése elkerülhetetlen. Ugyan a korábbi korszak sikerét a jelenlegi megjelenések nem tudják megközelíteni, de a stúdió részéről határozottan érződik az innovációra való törekvés. A Mennydörgőkkel sikerült újdonsággal szolgálni a műfaj kedvelőinek, mivel őszinte önreflexiót használ ihletforrásként, de mindezt jóval érettebb hozzáállással, komolyabb hangvétellel teszi.

A Fekete özvegyből megismert Yelena (Florence Pugh) nem találja a helyét a világban. Nővére halála óta kiüresedetten végzi az O.X.E csoport megbízásait. Legújabb akciója során a szervezet korábbi tagjaival kerül összetűzésbe. Hamar rá kell jönnie, hogy megbízója más sorsot szánt neki, mint amiben megegyeztek. Újdonsült „szövetségeseivel” meg kell állítaniuk volt főnöküket, Allegra de Fontaine-t (Julia Louis-Dreyfus), miközben saját múltjukkal is szembesülniük kell. Az események sodrásában tiszteletét teszi Bucky Barnes, a tél katonája (Sebastian Stan) is, akinek különleges szerep jut ebben a kaotikus helyzetben.

A Mennydörgők a sablonos képregényfilmes felszín alatt egy katartikus alkotás, amely leginkább felnőtteknek szól. Nem azért, mert csúnyán beszélnek a hősök, vagy mert erőszakos jeleneteket láthatunk benne. Hanem elsősorban azért, mert a témák, amelyeket feldolgoz leginkább a késő 20-as, korai 30-as éveiben járó, vagy annál idősebb generáció tagjai számára közölnek fontos, érvényes gondolatokat. A kiégés, hiábavalóság érzésének depresszív hangulatát sugárzó jeleneteket virtuóz módon váltják fel a humoros, abszurd részek. Az unásig ismételt, világméretű fenyegetéssel szemben egy sokkal személyesebb történetet láthatunk, amiben a lélektani folyamatok kerülnek előtérbe.

Annak ellenére, hogy a trailerek a Marvel öngyilkos osztagaként reklámozták a mozit, nem erről van szó. Akadnak keményebb poénok, de a Mennydörgők sokkal érzelmesebb, empátiával készült darab. A film egyébként nem hazudtolja meg önmagát, és bőven jut idő akciódús, pörgős szakaszokra is, így azok is megtalálhatják a számításukat, akik a korábban megszokott szórakozásra vágynak.

Ahogy megszokhattátok, a stáblista után is vár rátok egy plusz jelenet, tehát javasoljuk, hogy maradjatok bent a vetítés végéig. Kommentben várjuk a véleményeiteket a filmről. Képregényfilmes téren a július ígérkezik izgalmasnak, hiszen a Marveltől a Fantasztikus négyes, a DC-től pedig az új Superman érkezik. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg másokkal is. Nézzetek sok filmet, sorozatot. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Sci-fi, thriller, kaland, dráma

Korhatár: 14

Rendezte: Ariel Kleiman, Janus Metz, Alonso Ruispalacios

Írta: Tony Gilroy, George Lucas, Tom Bissell, Beau Willimon, Stephen Schiff, Dan Gilroy

Főbb szerepekben: Diego Luna, Stellan Skarsgård, Denise Gough, Genevieve O’Reilly

MEGJEGYZÉS: A kritika a sorozat második évadának első 3 epizódjára vonatkozik.

Tovább bővül a Star Wars sorozatos univerzuma. A legújabb filmtrilógia lezárása óta eltelt időben az alkotókra az útkeresés jellemző. A sokaságból számunkra a Mandalóri emelkedik ki, melynek westernes megközelítése ismerős, mégis újszerű ötlet volt, így hamar elnyerte a tetszésünket. Az Andor az idősebb korosztálynak szóló akció-kaland, vegyítve némi politikai thrillerrel és drámával.

A történet középpontjában továbbra is a Birodalom elleni felkelés áll. Cassian Andor (Diego Luna) a lázadók közötti belső viszályokkal, széthúzással szembesül. A zűrzavar a vezető politikusok köreiben is egyre nagyobb. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) egyre nehezebb döntések meghozatalára kényszerül, hogy egyben tartsa a komoly áldozatok árán felépített kémhálózatát. Mon Mothma (Genevieve O’Reilly) számára egyre idegőrlőbb kihívás a Galaktikus Szenátus tagjaként fenntartani a Birodalomhoz való hűség látszatát, miközben titokban a lázadókat segíti.

Minden együtt egy jó Star Wars sorozathoz: izgalmas történetszálak, összetett karakterek, akciódús jelenetek. Az Andor a jobban sikerült alkotásokhoz sorolható. A látvány és a hangvétel komoly, feszültséggel teli, realista. Változatos helyszíneken fordulunk meg a messzi-messzi galaxisban, melyek ismerősek lehetnek az eddigi filmekből, sorozatokból. Már az első három részben feltűnik a Yavin 4 zord dzsungelje, a politikai cselszövéseknek otthont adó, fényűző Chandrilla, és a Mina-Rau mezőgazdasági planétája. A zeneválasztás olykor szokatlan, elektronikus tételeket is tartalmaz, ami egyébként kellően fokozza a hangulatot.

A már említett földhözragadt szemlélet bár jól illeszkedik a sorozat alaptémájához, elveszi a Star Wars fontos jellemzőjét: a mitikusságot. Teljesen hiányzik a meseszerűség, mint például a mindent átható Erőre emlékeztető rejtély. Nincsenek eposzi magasságok, csupán az életükért küzdő kisemberek a mindent eltiporni kész Birodalmi gépezet ellen. Mivel ez a koncepció része, végül is elfogadható, de minimális mértékben belecsempészhették volna.

Az Andor második évadának eddigi epizódjai még csak felvezetik a további eseményeket, de ígéretes nyitányt nyújtottak számunkra. Mi biztosan tovább nézzük az újabb részeket, és nektek is javasolni tudjuk.

Ti milyen sorozatokat láttatok a harmadik trilógia óta? Várjátok a Mandalóri mozifilmet? Várjuk a véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg másokkal is. Nézzetek sok filmet, sorozatot. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Vígjáték, kaland, akció

Korhatár: 12

Rendezte: Jared Hess

Írta: Chris Bowman, Hubbel Palmer, Neil Widener

Főbb szerepekben: Jason Momoa, Jack Black, Sebastian Hansen

Hódít a legújabb mozis trend, amely a számítógépes és konzol játékok adaptálását tűzte ki célul. Csak idő kérdése volt, hogy a Super Mario Bros és a Sonic, a sündisznó filmek után a Minecraft is sorra kerüljön. 2011-es megjelenése óta több, mint 300 millió példányt értékesítettek belőle, így jelenleg a világ legtöbb eladást produkáló videojátékaként tartják számon. Nem meglepő tehát, hogy a filmstúdiók is fantáziát láttak benne.

A történet igazából csak alibiként szolgál, hogy közel két órán át a virtuális építészet univerzumában tölthessük az időt. Steve (Jack Black) gyerekkori álma válik valóra, mikor egy bányában titokzatos építőelemeket talál, melyek portált nyitnak a kockavilágba. Idővel építőmester válik belőle, aki rutinosan mozog az alkotók paradicsomában. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor az alvilág kapuját is felfedezi. Váratlan segítőtársai akadnak Garrett, a guberáló (Jason Momoa), Dawn, a mobilállatkert tulajdonos (Danielle Brooks), valamint Henry és Natalie, egy ügyetlen testvérpár személyében (Sebastian Hansen, Emma Myers). Egymást támogatva kell megvédeniük a felvilágot az ismeretlen fenyegetéssel szemben.

Az Egy Minecraft filmben minden olyan kötelező látványelem megtalálható, amely a forrásanyagra jellemző. Legyen szó a különböző nyersanyagokról, növényekről és mobokról. A cselekményt is az alkotás, mint a legfontosabb játékmeneti összetevő gördíti előre. Poénok egy része képes megnevettetni, akad néhány jól sikerült geg közülük. Ha készítenénk egy ellenőrzőlistát arról, minek nem szabad hiányoznia, a látottak alapján nem lenne bennünk hiányérzet.

A történet, valamint a karakterek vázlatossága némileg árnyalja a filmről kialakult képünket. Kétségtelen, hogy képi megjelenítés terén kifogástalanul sikerült visszaadni a játék külsőségeit, de az az érzésünk, hogy minden más alárendelődött ennek a célnak. A sztori az első öt perctől kezdve kiszámítható, nem tartogat váratlan fordulatokat, vagy esetleg némi érzelmi többletet. Rengeteg erőltetett, nem jól megírt poén is helyet kapott a filmben. A szereplők sem igazán érdekesek. Igaz, legalább megfelelnek annak az elvárásnak, hogy a díszletek között rohangáljanak. Momoa és Black végig túltolják a figuráikat, hamar telítődni lehet tőlük. A kisebbek a vetítésen viszont jól szórakoztak, és végső soron ez az, ami számít.

Az Egy Minecraft filmet azok fogják igazán élvezni, akiknek van kötődésük az eredeti alapanyaghoz. Akiket viszont eddig sem vonzotta a digitális építkezés, nem valószínű, hogy a filmes verzió meghozza majd a kedvüket. A nyitóhétvége alapján a produkció máris óriási anyagi siker, így habár a minőség terén vannak fenntartásaink, a sikeresség tekintetében a számok a készítőket igazolják.

Köszönjük, hogy elolvastátok a mostani cikkünket. Ha már láttátok a filmet, írjátok le kommentben, hogy milyen érzésekkel távoztatok a moziból. Játékosként ilyennek képzeltétek, hasonló adaptációra vágytatok, számítottatok? Minden észrevételt szívesen olvasunk. Hamarosan újabb ajánlóval jelentkezünk. Addig is nézzetek sok filmet, sorozatot, és készítsetek egy nagy adag finom POPZ Popcornt is hozzá!

Műfaj: Thriller, sci-fi

Korhatár: 16

Rendezte: Aoife McArdle, Ben Stiller

Írta: Dan Ericson

Főbb szerepekben: Adam Scott, Britt Lower, Zach Cherry

Három év szünet után újabb nagysikerű sorozat tért vissza a streaming kínálatba, hogy az otthoni szórakozást választók se maradjanak tartalom nélkül. Már az első évad lezárása önmagában rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul, de a folytatás még több fordulatot hozott a Különválás egyébként is összetett történetvezetésébe.

Marknak (Adam Scott) nem esik nehezére szétválasztani a munkát és a magánéletet, hiszen egy olyan különleges munkahelyen dolgozik, ahol ezt egy műtéti eljárás során lényegében megtették helyette. Személyisége egyik része végzi az irodában gürcölést, a munkaidő leteltével pedig énjének olyan része aktiválódik, akinek már csak a szabadidő eltöltésével kell foglalkoznia. Nincs átjárás az énrészek között, és semmilyen emlék, ami megzavarhatná ezt a mesterségesen kialakított egyensúlyt. Egy napon azonban homokszem kerül a gépezetbe.

A Különválás igényes sci-fi thriller, ami igyekszik a legtöbbet kihozni kreatív, gondolatébresztő alapötletéből. Két évad elteltével továbbra is izgalmas tudott maradni a cselekmény, még ha egyébként elég lassan is halad előre a történet. A főbb karakterek mindegyike nagyon életszerűen, hitelesen megformált, a köztük lévő párbeszédeknek egyáltalán nincs „forgatókönyv” érzete. Éppen ezért a sorozat nézése közben ugyan kíváncsiak voltunk a háttérben meghúzódó rejtélyre, a krimi szálra, de a szereplők megismerése még több örömet okozott. A másik nagy pozitívumnak a látványt illeti. A Lumon Industries egyhangú, nyomasztó, szürke miliőjét zseniálisan alkották meg a zöldes-kék-fehér színvilággal, a labirintusra emlékeztető, egyforma folyosókkal és a katódsugárcsöves monitorok monokróm kijelzőivel. Egységes, jól átgondolt atmoszférateremtés jellemzi az egész szériát.

Gyakori hiba a rejtélyekre építő sorozatoknál, hogy egyszerre túl sok kérdést tesznek fel a nézőiknek, túl sok részlettel kapcsolatban ködösítenek. A türelmesebbek el tudják raktározni a látottakat, azonban ha valakit már rövidtávon zavar, hogy nem érti az éppen zajló történéseket, akkor könnyen elvesztheti az addigi lelkesedését. A második évad kapcsán leginkább ilyen érzésünk támadt. A misztikum finomabb adagolása számunkra élvezhetőbbé tette volna az epizódokat. A korábban említett erősségek bírtak elég megtartó erővel, de a folytatásra ez már kevés lesz.

A Különválás a második évadra még komplexebb, titokzatosabb lett. Az értékelése nagyban függ attól, hogy nézője mennyire kedveli a nyomozásra sarkalló néznivalókat. A csavaros, nehezen kiszámítható sztorik kedvelőinek igazi csemege lehet, mások viszont pár rész után érdektelennek találhatják. Tegyetek vele egy próbát, hátha szerencsétek lesz, és találkozik az ízlésetekkel.

Ti láttátok a Különválást? Nektek hogy tetszett? Véleményeiteket kommentben várjuk. Hamarosan újabb ajánlókkal jelentkezünk, amelyekben mozis és streaming premierekről egyaránt beszámolunk majd. Nézzetek sok filmet, sorozatot, és ha tetszik, amit olvastatok, akkor osszátok meg másokkal is bejegyzésünket. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: történelmi dráma

Korhatár: 18

Rendezte: Brady Corbet

Írta: Brady Corbet, Mona Fastvold

Főbb szerepekben: Adrien Brody, Felicity Jones, Guy Pearce

A beton esztétikája

Március első vasárnapján rendezték meg a 97. Oscar-gálát, mely nem volt meglepetésektől mentes. Miközben a legtöbben A Brutalistát és az Emilia Perezt találták a legesélyesebbnek, végül az Anora vitte el a legjobb filmnek járó szobrot. Szoros volt a mezőny, és összességében jó helyre kerültek az elismerések. A díjazottak közül számunkra A brutalista lett a favorit. A magyar vonatkozás is hozzájárult ahhoz, hogy kiemelten kezeljük, de a részrehajlásunk nélkül is megállja a helyét.

Hollywoodban máig születnek nagyszerű produkciók, de viszonylag ritkán kapnak teret olyan ambiciózus vállalkozások, mint Brady Corbet rendező legújabb munkája. Az első dolog, amit mindenki szóvá tesz a film kapcsán, az a terjedelme. Valóban: a maga 3,5 (!) órás hosszával a legtöbbeket eltántorít a megtekintéstől. Mi is hasonló ellenérzésekkel ültünk le elé, de árnyalódott a véleményünk a témával kapcsolatban. Az utóbbi időben rengeteg olyan filmet láttunk, amelyet teljesen indokolatlannak éreztünk akár 2 óránál hosszabbra vágni. Példának okáért, a Toretto-klán legújabb fejezete, azaz a Halálos iramban 9 feleslegesen nyúlt közel 150 percesre, de még Scorsese legutóbbi rendezése, a Megfojtott virágok is szükségtelenül bővült 210 percre. A brutalista viszont azoknak a nagyívű, több évtized eseményeit felölelő történetek sorát erősíti, mint az Elfújta a szél, a Ben Hur, vagy akár a Vérző olaj.

Tóth László (Adrien Brody) építész a második világháború borzalmai elől menekül szülőhazájából, Magyarországról az Egyesült Államokba. Az újrakezdés, egy új élet reményét hozza el az a pillanat, amikor egy tehetős gyártulajdonos, Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce) egy nagyszabású közösségi központ megépítésével bízza meg. László lehetőséget kap arra, hogy talpra álljon az őt ért traumák után, és hogy megbízója kapcsolatain keresztül ismét együtt lehessen Európában maradt feleségével, Erzsébettel (Felicity Jones), és unokahúgával, Zsófiával (Raffey Cassidy). A nagylelkű felajánlásért cserébe azonban súlyos árat kell fizetnie.

A brutalistát három Oscar-díjjal jutalmazták, és mindegyiket teljesen jogosan nyerte el. Adrien Brody A zongorista óta nem volt ennyire erőteljesen jelen a vásznon. A múlt fájdalmát magán viselő, kitaszítottságot érző, függőségekbe menekülő embert teljes természetességgel formálta meg. Felicity Jones bár nem kapott külön elismerést, a játéka legalább annyira fantasztikus, mint Brodynak. Támogató, erős nő, aki érzelmi intelligenciájával kerekedik felül az őt ért szörnyűségeken. A zene gépies, monoton aláfestést nyújt, de a fő téma kellően érzelemgazdag. A fényképezés és az operatőri munka elsőrangú. Szinte hihetetlen, hogy az alacsony költségvetés ellenére ilyen csodálatos vizualitású jelenetekben bővelkedik.

Néhány negatívum van csupán, amit említenünk kell. Mr. Van Buren alakjára több figyelmet fordíthattak volna. Ugyan Pearce remekül helyt állt, bővebb kifejtést érdemelt volna a karaktere. Főként azért, mert a történet szempontjából kulcsfontosságú pillanatok kötődnek hozzá, és nem ismertették meg velünk kellő alapossággal a személyiségét, motivációját. Zsófia figurája pedig szinte teljesen perifériára szorult. A nagyobb tapasztalattal rendelkező sztárok szerepeltetése mellett nem adódott elég alkalom, hogy jobban megismerjük.

Monumentális játékideje miatt kevés alkalommal adják a mozik, de ha időtök engedi, látogassatok el egy vetítésre. Kiváló dráma, remek színészi alakításokkal, amely vizuális és zenei téren is kiemelkedő. A legtöbb kópia tartalmaz egy 15 perces szünetet, amitől kényelmesebben végig lehet nézni. Akiknek ez az élmény egyszerre túl sok lenne egy napra, hamarosan streamingen is megtekinthetik.

Nektek hogy tetszett a film? Egyetértetek az akadémia döntéseivel? Melyik alkotás volt a személyes kedvencetek? Válaszaitokat kommentben várjuk. Nemsokára ismét jelentkezünk egy újabb ajánlóval. Addig is nézzetek sok filmet, sorozatot, és ha tetszenek a tartalmaink, osszátok meg őket másokkal is. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Akció, vígjáték

Korhatár: 14

Rendezte: Seth Gordon

Írta: Seth Gordon, Brendan O’Brien

Főbb szerepekben: Cameron Diaz, Jamie Foxx, McKenna Roberts

Ha sorozatokról van szó, a streaming szolgáltatók bőséges, minőségi kínálattal látnak el minket. Nem titok, hogy az idei évben több szériával kapcsolatban is számíthattok ajánlóra a Cineblogon. Filmek terén viszont már némileg nehezebb dolgunk van, és általában két lehetőség adódik. Választhatjuk azt a megoldást, hogy bepótoljuk azokat az alkotásokat, amelyeket korábban kihagytunk a mozis felhozatalból. A másik lehetőség, hogy kifejezetten az adott platformra készített, aktuális alkotásokat keresünk. Ez egy sokkal keményebb dió, mert jóval kevesebb ilyen saját gyártású produkció készül. Aki keres, az talál, friss megjelenések között válogatva rá lehet akadni néhány ígéretesebb darabra. Így leltünk rá a nemrég megjelent Újra akcióban című filmre, amely Cameron Diaz és Jamie Foxx akció-vígjátéka.

A film alapötlete a Mr. és Mrs. Smithre hasonlít. A különbség az, hogy Emily (Cameron Diaz) és Matt (Jamie Foxx) nem egymás ellen dolgoznak, hanem épp ellenkezőleg: egy közös küldetés hozza őket össze. Az egyre komplikáltabbá váló ügyek után úgy döntenek, hogy hátra hagyják korábbi életüket, hogy a kémkedéssel járó izgalmak helyett egy nyugodtabb civil foglalkozást és a családalapítást válasszák. Minden jól alakul, ám 15 év után a múltjuk utoléri őket, és ismét hasznosítaniuk kell a korábbi bevetéseken tanultakat. Már nem csak a saját biztonságuk forog kockán. Menekülésük közben a gyermekeik is állandó veszélyben vannak.

Az Újra akcióban olyan területen tud egészen ötletes dolgokkal előrukkolni, amire elsőre nem is gondoltunk volna. Nagyon szellemesen mutatja be a generációk közötti különbségeket. Jókat derültünk a „boomerekről” szóló poénokon, és a szülő-gyerek kapcsolatok nehézségeit bemutató részeken. Diaz és Foxx között nagyon jó az összhang, remekül játszanak együtt. Akad néhány viccesnek szánt, de inkább kínos szituáció is. Ugyan a történet eléggé kiszámítható és fantáziátlan, összességében kellemes perceket tartogat.

Nagy előnye a produkciónak, hogy Londont választották hozzá. Az európai helyszínek a James Bond és a Bourne filmeket is különlegessé tették, és ez itt sincs másképp. Az akciójelenetek viszont sokszor kapkodóak, rengeteg vágással készültek. Emiatt elég nehéz követni, mi is történik egy-egy közelharci összecsapás alkalmával. A sztorival ellentétben azonban itt több kreativitás mutatkozik, a benzinkutas rajtaütés és a Temze folyónál lévő üldözés igazán emlékezetes lett.

Az Újra akcióban nem lesz egy kultúrtörténeti mérföldkő, de megfelelő arra, hogy egy fárasztó nap után elteljen vele az idő. Reméljük, hogy a viszonylag hosszabb szünet után Cameron Diaz is több olyan szerepet vállal majd, amiben jobban kamatoztatni tudja színészi kvalitásait.

Nektek mi a véleményetek? Sorozatokat, vagy inkább filmeket néztek szívesebben a streaming platformokon? Válaszaitokat kommentben várjuk. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg bejegyzésünket másokkal is. Nemsokára ismét jelentkezünk. Addig is, ha egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Thriller, dráma, akció

Korhatár: 18

Írta és rendezte: Hwang Dong-hyuk

Főbb szerepekben: Lee Jung-jae, Tom Choi, Greg Chun

Több mint három év után folytatódik a híres streaming-óriás egyik legsikeresebb sorozata. Arra számítottunk, hogy a hype miatt hétről-hétre kapjuk majd az újabb epizódokat. Miután kitűztük a január végi élménybeszámoló időpontját, meglepetésként ért minket a december utolsó hetére eső megjelenés napján, hogy minden rész egyszerre elérhetővé vált a platformon. Egy hónap elteltével talán a legtöbbetek olyan módon találkozik majd cikkünkkel, hogy bepótolta, felelevenítette az előzményeket, és befejezte a második szezont is. Mindenesetre törekszünk a spoilermentességre azok kedvéért, akiknek még hátra van pár fordulat.

A történet kapcsán az a rossz előérzetünk támadt, hogy szimplán megismétlik az első etap receptjét, és érdemben nem változtatnak rajta. Örömmel jelenthetjük, hogy a második évad következetesen viszi tovább a cselekményt, miközben ugyanolyan mély, izgalmas és provokatív tud maradni. Rögtön az első részben nagyon ütős jeleneteket láttunk, amelyektől azonnal visszarázódtunk a sorozat atmoszférájába. Ami viszont nem tetszett, hogy ugyan az epizódok darabszáma alapján korrektnek mondható a mostani folytatás, mégsem érződik egy kerek, különálló, teljes egésznek, legfeljebb egy félnek. Persze, az első évad is hagyott nyitva kérdéseket, de ott mégis azt tudtuk érezni, hogy lezárult egy fejezet. Már tudni lehet, hogy ebben az évben jön a harmadik szezon is, így legalább nem kell sokat várni a végkifejletre.

Karakterek terén szintén újdonságokkal szolgál a sorozat. Sikerült olyan élethelyzetbe jutott embertípusokat is bemutatni, akikről idáig nem esett szó, mégis hitelesen képviselik a jelenkori társadalmat. A már ismert szereplőkről sem feledkeztek meg az alkotók. További rétegeket kaptak, és új kihívások elé kerültek. Sőt, a versenyzők közötti kapcsolati dinamikára még nagyobb hangsúlyt helyeztek, amitől még tartalmasabb lett a végeredmény.

A különleges látvány, művészeti dizájn legalább annyit hozzátett a Nyerd meg az életed sikeréhez, mint a velős társadalomkritikai üzenet és az irgalmatlan feszültséggel teli, életre-halálra zajló gyerekjátékok a hatalmas pénznyereményért. Ezen a téren érzéseink szerint nem kerültek elő újabb elemek, de az eddig ismert vizuális stílusjegyek, mint az élénk színhasználat, a mára ikonikussá vált jelmezek, és az arcokra összpontosító, érzelemgazdag közeli képek teszik a dolgukat, továbbra is hatásosak.

A Nyerd meg az életed folytatásában minden benne van, amiért annak idején elragadta a figyelmünket. Mégis, a kifejtetlensége miatt nehéz minőségileg megítélni. Erre még ráerősített az utolsó epizód is, ami inkább egy ígéretes fél-évadzárónak hatott. Az eddigiek fényében megelőlegezzük a bizalmat. Akik már nagyon szeretnék látni a következő felvonást, nyugodtan vessék bele magukat, de azért számítsanak rá, hogy elégedettség helyett inkább csak még jobban fel lesz keltve a kíváncsiságuk az elkövetkezendőket illetően.

Nektek hogy tetszett a második évad? Várjátok a következő részeket? Írjátok meg véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg a bejegyzésünket másokkal is. Nemsokára ismét jelentkezünk, addig is nézzetek sok filmet, sorozatot, és kövessétek a Cineblog ajánlóinkat. Ha pedig egy finom, film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Animáció, akció, kaland

Korhatár: 12

Rendezte: Jeff Fowler

Írta: Pat Casey, Josh Miller, John Whittington

Főbb szerepekben: Jim Carrey, Ben Schwartz, Keanu Reeves

Egy filmrajongó számára az új esztendő első hónapjai a legfontosabbak. Nincs ez másképp a 2025-ös évvel sem. Kevesebb, mint két hónap múlva rendezik meg az Oscar-gálát, addig pedig remélhetőleg dúskálni fogunk a jobbnál jobb premierekben. Mielőtt azonban erre sor kerülne, még ajánlanunk kell egy év végén debütált nagyszerű videójáték-adaptációt, a villámgyors kék sündisznó legújabb kalandját.

A történet egy új szereplő, Shadow bemutatására összpontosít. Ugyan küllemében nagyon hasonlít Sonicra, személyiségét negatív irányba befolyásolta egy számára fontos társ elvesztése. Annyira kemény ellenfél, hogy hőseink együttes ereje sem elég a legyőzéséhez. Az egyetlen reményük, hogy felülkerekedjenek rajta, ha szövetkeznek legnagyobb ellenségükkel, Dr. Robotnikkal (Jim Carrey). A valódi küzdelmet mégsem egymással, hanem önmagukkal fogják megvívni.

Rizikós vállalkozás olyan hibrid animációs filmeket készíteni, ahol a számítógéppel megalkotott karakterek és az élő szereplők együtt szerepelnek. Körültekintő kivitelezés nélkül könnyen válhat zavarossá, szétesővé a látvány. Szerencsére itt nincs szó semmi ilyesmiről. Nagyon mutatós, és a Sonic-játékokhoz hűen dinamikus jelenetekben gazdag mozifilmet láttunk.

Igaz, hogy a háromfős csapat mindegyik tagja leírható egy-két jellemvonással, de jól kiegészítik egymást. Sonic, a vicces, merész csapatfőnök, Tails a cuki és okos műszaki zseni, és Knuckles, a forrófejű izomagy. A készítők azonban hoztak egy nagyon helyes döntést, és Shadowra irányították a legtöbb figyelmet. Mivel elsősorban gyerekeknek szóló alkotásról beszélünk, ezért nem tekerték a drámát nagyobb fokozatra, de így is sikerült kellő tapintattal beszélni az önelfogadásról, a veszteségek feldolgozásáról és a csapatszellemről. Dr. Robotnik szintén hangsúlyosabban van jelen, amiért nem lehetünk elég hálásak. Jim Carrey bombasztikus formában van, minden megmozdulásától hangos nevetésre fakadt a nézőközönség. Ráadásul a történet olyan irányt vesz, hogy mindezt dupla dózisban nyújtja, de ennél többet nem árulunk el. A hangos röhögések közepette egyszerre éreztünk meghatódottságot is, hiszen visszahozta számunkra azokat a gyermekkori élményeket, amelyeket például az Ace Ventura, vagy a Dumb és Dumber adott nekünk.

A Sonic, a sündisznó 3 példás érzékkel szólítja meg a poénokra és pörgős akciókra vágyó fiatalokat, illetve a harmincon túli, nosztalgiát érző szülőket is. Családi programnak közel tökéletes, de sajnos nincsen rózsa tövis nélkül. A 110 perc hosszú játékidőt sok gyerek megérezte, és bizony ki-be járkáltak a vetítésről. Ugyanakkor mindent elmond a film sikeréről, hogy a kijáratnál több kisfiú és kislány is azt kérdezte: „Anyu, jövünk majd a Sonic 4-re?”.

2024 kifejezetten erős év volt animációs fronton. A vad robot és az Agymanók 2 mellett számunkra a Sonic, a sündisznó 3 lett a legjobban sikerült darab. A trilógia első két részét is jó szívvel tudjuk ajánlani. Maradjatok a stáblista után is, ha nem akartok lemaradni egy érdekes plusz jelenetről.

Reméljük, hogy minél többen megnézitek majd ezt a filmet. Ha van köztetek olyan, aki már látta, írja meg nekünk véleményét kommentben. A bejegyzésünk megosztásával segíthetitek a munkánkat. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Vígjáték, dráma

Korhatár: 12

Rendezte: Alexander Payne

Írta: David Hemingson

Főbb szerepekben: Paul Giamatti, Da’Vine Joy Randolph, Dominic Sessa

Ugyan a karácsony elmúlt, az ünnepi hangulat szerencsére nem tűnik el egyik napról a másikra. A szilvesztert megelőző időszakban otthoni filmnézést választók számára újabb streaming-gyöngyszemet találtunk. A Téli szünet a 2024-es Oscar felhozatal egyik legjobb indulója volt. Sokkal többet ad egy átlagos karácsonyi filmnél, és az új esztendőre készülve sem hagy értékes gondolatok nélkül.

A Barton Akadémia tanárai és diákjai számára elérkezett a várva várt téli szünet. Akadnak azonban olyanok, akik különböző okokból nem mehetnek haza az ünnepek alatt. Tully (Dominic Sessa) szívességből marad távol a családjától, mert az édesanyja az új férjével kívánja tölteni a mézes heteket. Mary (Da’Vine Joy Randolph) fiát gyászolja, és az újév kezdetéig ragaszkodik hozzá, hogy az iskola falai között maradjon. Hunham professzort (Paul Giamatti), az iskola legszigorúbb és elviselhetetlen jellemű történelemtanárát pedig maga az igazgató jelöli ki, hogy felügyelje a suliban maradt tanulókat.

Jó dramedyhez híven a Téli szünet a szereplők részletes jellemábrázolásai, és a köztük lévő párbeszédek terén nyújtja a legtöbbet. Mindenkire bőségesen jut annyi idő, hogy alaposan megismerhessük. Fokozatosan tárulnak fel a múltjukban történt személyiségformáló mozzanatok. Amikor pedig nézeteltérésbe kerülnek egymással, akkor a szembenálló felek szándékai és érzései teljes mértékben érthetővé válnak. A film olyan témákról tud és hajlandó szólni, mint a magány, az évtizedes viszonylatban cipelt megbánás, gyász, és mentális betegségek. Súlyos kérdéskörök ezek, mégsem marad el a humor ízléses alkalmazása sem. Lehet, hogy nem fogjátok a térdeteket csapkodni a nevetéstől, de ha nyitottak vagytok a szarkasztikus vonalra, akkor sok derűs pillanat vár rátok.

A történet önmagában nem tartogat sokat, de a film második fele sokkal eseménydúsabb. Több a helyzetkomikum, és a váratlan esemény is. A vizuális megvalósítás pedig szándékosan régivágású. Nyílván egy dialógusközpontú alkotásnál nem szívesen hánytorgatjuk fel, de azért örültünk volna néhány ötletesebb beállításnak. A lényeg viszont, hogy a színészek egytől egyig kiválóak. Paul Giamatti alakítását nem győzzük dicsérni. Dominic Sessa előtt fényes jövő áll, amennyiben hasonló lehetőségeket fog kapni a kibontakozásra. Da’Vine Joy Randolph pedig jogosan nyerte el a legjobb női mellékszereplőnek járó arany szobrot.

A Téli szünethez hasonló filmélményekre olykor-olykor nagy szükség van. Hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük a közösségi létben rejlő építő potenciált, a hála fontosságát, és hogy az első benyomás nem feltétlenül okoz megbízható képet. Nem hiába maradt fent a mondás: Ne ítélj meg egy könyvet kizárólag a borítója alapján.

Ti láttátok a filmet? Ha igen, osszátok meg bátran a véleményeiteket kommentben. Ha nem, reméljük meghoztuk hozzá a kedveteket. Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjük az egész éves figyelmeteket. Mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk. 2025-ben is számíthattok ránk, ha tanácstalanul álltok a mozis és streaming kínálat előtt. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.

Műfaj: Vígjáték, kaland, akció

Korhatár: 12

Rendezte: Jake Kasdan

Írta: Chris Morgan, Hiram Garcia

Főbb szerepekben: Dwayne Johnson, Chris Evans, Lucy Liu, J.K. Simmons

A filmnézés nagyszerű hobbi, ami által ezernyi élménnyel gazdagodhatunk. Legyen szó szívszorító drámáról, gondolkodásra, töprengésre késztető krimiről, vagy ismeretterjesztésre is alkalmas történelmi filmről, szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek a kulturált szórakozásra. A Hullahó-akció semmi ilyesmivel nem szolgál, viszont elképesztően vicces, fantáziadús családi szórakozást kínál. Igazi, a szó szoros értelmében vett popcorn-mozi, ami mosolyt csal az egész éves hajtás után megfáradt arcunkra.

Dwayne Johnson a Télapó biztonsági főnökét játssza, aki gondoskodik arról, hogy a nagyszakállú teljes nyugalomban fogadhassa a kívánságokkal hozzá forduló gyerekeket. Védelmezője azonban éppen a nyugdíjazására készül, mert kiábrándult abból, hogy egyre több a rosszcsont a világban. Megegyeznek „egy utolsó közös melóban”, de a dolgok rosszra fordulnak. Az északi-sarki bázist rejtélyes hackertámadás éri, és elrabolják a gyermekek kedvenc ajándékhozóját. Egyedüli segítségük a rossz hírű Jack O’Malley (Chris Evans), aki képes bárkit felkutatni a bolygón.

Érzitek ezt az intenzív „B-filmes” ízt, miközben a történetet olvassátok? Nekünk is nehéz volt kínos félmosoly nélkül vázolni a sztorit. Mégis, a Hullahó-akció a hülyéskedésen túl egészen okos, szatirikus módon közelíti meg a Télapóhoz kapcsolódó legendákat, és azokat a kérdéseket, amit a legtöbb gyerek feltesz a piros ruhással kapcsolatban. Hogy juttatja el az ajándékokat minden gyermeknek csupán egy éjszaka alatt? Hol csomagolja és tárolja az ajándékokat? Kicsoda valójában Krampusz? Ebből a szempontból nagyon hasonlít a rendező korábbi munkájára, a 2017-es Jumanji folytatásra. Ott a videójátékok világához tartozó klisék voltak az elsődleges humorforrás, most pedig a piros ruhásról szóló gyerekmeséket sikerült hasonlóan elmésen feldolgozni. A film végére már annyiféle különleges helyszínt és furcsa lényt láttunk, hogy számunkra koherens egésszé állt össze a filmben kidolgozott Santa Claus mítoszvilág.

A látvánnyal finoman szólva nem törtek az Avatar babérjaira. A szereplők is nagyjából 2-3 mondattal jellemezhetőek voltak, mégis könnyen emlékezetessé tudtak válni. Evansnak sikerült egy kiváló, egészen irritáló antihőst megformálnia. A tőrbe ejtve (2019) óta úgy gondoljuk, hogy jól állnak neki ezek a fajta szerepek. Johnson pedig hozza a tőle megszokott jószívű, tisztességes, megnyerő karaktert. Jó párost alkotnak együtt, igyekeztek a legtöbbet kihozni a helyzetekből.

Habár a történet egy zsebkendőre is ráférne, és hatalmas fordulatokra sem érdemes számítani, a poénok egész jól működnek. A Hullahó-akciót ajánljuk mindazoknak, akik a karácsonyra várva egy laza kikapcsolódásra vágynak.

Reméljük, hogy meghoztuk a kedveteket a filmhez. Ha esetleg már láttátok, várjuk véleményeiteket a kommentek között. Ha tetszett a cikkünk, osszátok meg a bejegyzésünket másokkal is. Ha pedig egy finom film-és sorozatnéző snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.