POPZ-KULTÚRA Filmajánló – Egy zuhanás anatómiája (2023)

Műfaj: Dráma, thriller, krimi

Korhatár: 16

Rendezte: Justine Triet

Írta: Justine Triet, Arthur Harari

Főbb szerepekben: Sandra Hüller, Swann Arlaud, Milo Machado-Graner

A szeptemberi hónap nem volt különösebben izgalmas megjelenések tekintetében. Éppen ezért a közelmúlt felhozatalából kerestünk bemutatásra érdemes filmet. Az idei Oscar-gála nyertesei közül a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjjal jutalmazott alkotásra esett a választásunk. Bár ebben a kategóriában elég erős kihívóként volt jelen az Előző életek is, de az Egy zuhanás anatómiája megérdemelt szakmai elismerésben részesült.

Sandra (Sandra Hüller) és Samuel (Samuel Theis) író házaspár, akik látássérült fiúkkal élnek az Alpokban. Miközben Sandrával éppen egy interjút készít diákja, Sam olyan hangosan hallgatja a zenét a padláson, hogy el kell halasztaniuk a beszélgetést. Röviddel ezt követően Daniel visszatér kutyájával tett sétájából, és holtan találja édesapját. Mivel a boncolás nem zárja ki egyértelműen az idegenkezűség tényét, Sandra a vádlottak padjára kerül. Fia vallomásának bizonytalan volta mellett még nyelvi akadályok is nehezítik a nyomozást.

Az Egy zuhanás anatómiája a tárgyalótermi drámák legszebb hagyományait eleveníti fel. Olyan klasszikusokra emlékeztet, mint a Vád tanúja (1957), a Ne bántsátok a feketerigót! (1962) vagy a Kramer Kontra Kramer (1979). Visszafogott vizualitású, a színészi játékra és párbeszédekre építő mű. A krimi műfajára jellemző nyomozás természetesen jelen van, de a szereplők személyes élettörténetei sokkal több időt kapnak. Messzemenőkig hiteles, jól megírt, összetett karaktereket láthatunk. A párbeszédek szintén rendkívül életszerűek. Fokozatosan ismerjük meg az ügy hátterét. A drámai feszültség finom adagolása, és a kapcsolati dinamika megjelenítése példaértékű írói, rendezői és színészi munka eredménye. A film reális képet fest az igazságszolgáltatás természetéről, ahol, különösen a jogi védelmet nyújtó személy számára az igazság ugyanolyan változó a képletben, mint az azzal ellentmondásban álló vagy éppen alátámasztó, de szubjektivitástól erősen torzult emlékek, és az objektív bizonyítékok.

A rengeteg pozitívum mellett sajnos biztosak vagyunk abban, hogy a film hossza sokakat el fog tántorítani. A maga 150 percével nem egy munka utáni, hétköznap esti, könnyed kikapcsolódás. Erre az alkotásra bizony rá kell szánni az időt, és nem biztos, hogy esetleg több részletben nézve ugyanolyan élményt nyújt. Mi is elég terjengősnek gondoljuk, de ötletünk sincs, hol kellett volna vágni belőle. Jó szívvel ajánljuk figyelmetekbe.

Ti láttátok a filmet? Mit gondoltatok róla? Írjátok meg kommentben. Ha tetszett a cikkünk, nyomjatok rá egy lájkot és osszátok meg másokkal is. Kövessétek a posztjainkat, mert hamarosan újra jelentkezünk az év egyik legjobban várt mozis premierjével. Ha pedig egy finom, filmnézős snackre vágytok, a POPZ popcorn a legjobb választás.